Érzések Közt {One Direction ff.}

27.rész

*Harry szemszöge*
Elindultunk a meki felé. Megint a sétát választottuk, mert nem akartunk várni a taxira. Hát persze, mert Niall éhes volt. Kiléptünk az utcára, és a gyorskajálda felé vettük az irányt. Miközben sétáltunk, szemügyre vettem az egyetlen lányt a társaságunkban, Sophie-t. A farmer rásimult lábaira, így kiemelve azokat. A fehér felsőben eszméletlenül gyönyörűen festett. Mintha rávarrták volna. Elkaptam tekintetem, így hát inkább bekapcsolódtam a beszélgetésbe. -De Niall, nem ehetsz annyit-nevetett Sophie. Még nevetni is gyönyörűen nevet. -Miért?-kérdezte a fiú. -Mert nem marad a koncertre energiád, mert annyit fogsz enni, hogy felállni is alig tudsz majd-közölte a lány mosolyogva. -Fontosabb a kaja, mint a rajongók és a..-kezdte Louis, mire közbevágtam. -Mint a rajongók?-kérdeztem, és szúrósan meredtem Louisra. Majdnem elszólta magát. Niall rám nézett, és azonnal felfogta. -Nem fontosabb. De azért ehetek egy kicsit?-kérdezte aranyosan. -Miért ne ehetnél?-röhögött Liam.
Niall megvonta a vállát, majd pár percen belül oda is értünk a mekihez. Sophie levette a kardigánját, így elém tárult a csupasz karja. Vékony kezei, lebarnult bőre ösztönösen magára csalta a tekintetem. A pulthoz léptünk. -Miben segí..-kezdte a lány, de elakadt a szava, amint meglátta, kik vagyunk. -Miben segíthetek?-tért magához, mire Niall sorolni kezdte, mit kér. -Oké Niall, fogd be-tapasztotta a kezét Zayn Niall szájára.
Kértünk egy jó pár egészségtelen műkaját, de nem a mekinél ültünk le, hanem kerestünk egy kis helyet. Pár perc séta után találtunk egy eldugott pavilont, amit azonnal elfoglaltunk. Az egyik oldalon Louis, Sophie és Zayn foglalt helyet, a másik oldalon pedig Niall, Liam és én ültünk. Amíg ettünk, szemügyre vettem a társaságot. Niall, Liam és Louis valamin nevettek, Zayn pedig feltűnően nyomult Sophie-ra, aki talán még élvezte is a helyzetet. Nem akartam a koncert előtt kirobbantani a vitát, ezért csendben eszegettem. -Mi van veled Harry? Nem szólsz egy szót se-kérdezte Liam. -Fáradt vagyok-vontam vállat, miközben úgy illettem gyilkos pillantásokkal Zaynt, hogy senki ne lássa. Zayn rám nézett, és már rájött. -Harry, beszélhetnénk?-kérdezte felállva a padról.Nem válaszoltam, csak felálltam. Elvonultunk a többiektől, és ridegen méregettem. -Miért nyomulsz Sophie-ra?-kezdtem bele idegesen. -Nem nyomulok! Ő a legjobb barátom azóta, mióta idejött New Yorkba! Ha igazán foglalkoznál vele, tudnád!-vágta a fejemhez. -Oké. Tudod mit? Megmondom neki a koncertet-húztam össze a szemem. -A lehetőségeid baszod el, ugye tudod?-kiáltott utánam. Vele sem foglalkozva odaléptem Sophie elé.