Érzések Közt {One Direction ff.}

30.rész

Jelenleg 11:58 van. Azt terveztük, elmegyünk a koncert előtt beszélgetni. Pontosabban a fiúk ki akarnak békíteni minket Zaynnel. Így hát elindultunk ugyan arra a helyre, ahol ettünk. Camilla nem jött velünk, aminek én nagyon örülök. Nem kell beleütnie az orrát. Ez a mi dolgunk. Leültünk ugyanúgy, ahogy reggel. Zayn zsebre tett kézzel nézelődött, én pedig lehajtott fejjel ültem. -Harry, nem a halálos ítéletet várod, úgyhogy lazulj el-szólt Niall mosolyogva. -Te könnyen mondod-motyogtam. -Szóval srácok. Ez így nem mehet. Béküljetek ki, mert nem lenne jó, ha haraggal mennétek a koncertre-támaszkodott a pavilonra Liam. -Miről van szó?-érdeklődött Sophie, mire felkaptam a fejem. -Csak összekaptunk valamin Harryvel, de ne aggódj-simította meg Zayn a lány kezét, nekem pedig hevesen kezdett verni a szívem. -Zayn, figyelj ide. Harry, te is. Muszáj hogy kibéküljetek-nézett ránk felváltva Liam. Már majdnem folytatta, mikor elkezdett zuhogni az eső. -Csodás-morogtam. -Induljunk vissza-kiáltotta Niall.
Ki is léptünk a pavilon alól, így a nyakunkba zúdult a víz. Négyen, Liam, Louis, Niall és én elöl mentünk, Sophie és Zayn egymást átkarolva mögöttünk jöttek. Elkezdtem gyorsítani a lépteimen, és mindannyian próbáltak utolérni. Zayn és Sophie elengedték egymást, majd egy hirtelen dolog történt. Sophie megcsúszott, így hátraesett. Mindene sáros és vizes lett. Odaléptem felsegíteni, egy időben Zaynnel. Egymásra néztünk, és egyszerre nyújtottuk a kezünk. A lány megragadta mindkettőnk kezét, és feltápászkodott. Szomorúan magára nézett, majd Zayn átfogta a derekát, hogy ne essen el. Kezem ökölbe szorítottam, majd előre mentem a fiúkhoz. Gyorsan sétáltam, szinte futottam, alig bírtak utolérni. -Harry, Harry, nyugi, oké?-mondta Louis.
Egy pillanatra hátranéztem, és láttam, hogy Sophie Zayn vállára hajtotta a fejét. Mardosott a féltékenység.