Érzések Közt {One Direction ff.}

35.rész

A hotelhez visszaérve kicsit kisminkeltem magam, ami igazából annyit jelent, hogy alapozó, szempillaspirál és szájfény. Harry az ágyon ült, és folyton engem nézett. Látszólag nagyon izgult valamiért. -Harry, miért remegsz? Izgulsz a koncert miatt?-kérdeztem, és már felkészültem arra, hogy bunkón fog válaszolni. De nem. -Hát eléggé. Nagyon jól kell sikerülnie a koncertnek, mert ha nem, akkor kínos és szomorú is lesz egyben-nézett szemeimbe. -Miért lenne szomorú és kínos?-kérdeztem elgondolkozva. -Nem fontos. Te nem izgulsz? Azért a One Directionnel fellépni nem mindennapi dolog-nevetett fel. -De, azért én is izgulok. Fogalmam sincs, mi és hogy lesz-ráztam a fejem. -Nyugi. Úgy lesz, hogy az elején feljössz velünk a színpadra, és neked mindig a közös részeknél kell énekelni. Meg tudod csinálni-suttogta a mondat végét, majd megsimította a kézfejem. Nyeltem egy nagyot, és ezután elmosolyodtam. -Amúgy nem mész át a fiúkhoz? Beszélni akartak veled-mire kimondta, görcsbe rándult a gyomrom. Remélem, Louis nem mondta el nekik. Komótosan feltápászkodtam, majd kiléptem az ajtón. Átkopogtam, majd benyitottam. Az egyik ágyon Niall és Zayn ült, a másikon pedig Louis és Liam. Zaynre néztem, aki egy pillanatra sem szakította el tekintetét a padlóról. Könyörgően Louisra néztem, aki megnyugtatóan bólintott. Hatalmas kő esett le a szívemről. A többi fiú nem tud róla. Csak hárman. Boldogan néztem Zaynre, aki egyáltalán nem nézett rám. Ezt furcsálltam, de gondoltam, izgul a koncert előtt.
A fiúkkal még egy kicsit beszélgettünk, később becsatlakozott Harry is. Aztán, mikor 19:30 lett, elindultunk. Egy kisbusszal mentünk, ami egy kisbuszhoz képest elég nagy volt. Harry, én, Zayn, Liam, Niall és Louis, ez az ülő sorrend. A koncert helyszíne felé döcögve folyamatosan fokozódott az izgalom. Majd pár perc múlva megálltunk. A sofőr kinyitotta az ajtót, és sorban kipattantunk a buszból.