Érzések Közt {One Direction ff.}

40.rész

Harry mélyen nézett a szemembe, majd a vállam felett Zaynre. -Zayn, kimennél kérlek?-kérdeztem hátranézve.
A fiú bólintott, majd megfordult és kiment. Visszafordultam Harryhez, aki egészen közelről bámult az arcomba. Szánk csupán pár centire volt egymástól. Tekintete váltakozott a szám és a szemem között. A kezem nyaka köré fontam, így homlokom homlokának támasztva álltunk. Smaragdzöld íriszei egyre csak homályosodtak, mígnem kicsordult a könnye. Egyik kezemmel odanyúltam, és letöröltem. Kezem levette magáról, majd idegesen mászkálni kezdett. -Harry, mi a baj?-kérdeztem követve a tekintetemmel. -Az, hogy kibaszott ideges vagyok miattatok, de nem tudok haragudni. Nem akarlak ismét elveszíteni. Ha az alkohol miatt volt, nem fáj annyira. Ha meg nem.. akkor nem érdekel. Ez van, megtörtént. A múlton nem tudunk változtatni. Fáj. Nagyon, hogy az egyik volt legjobb barátommal majdnem lefeküdtetek.. de az, hogy szeret, az meglepett. Nem beszélt senkinek az érzéseiről. Megtartotta magának. Ezek szerint ezt érezte. Vagy érzi. Nem tudom. Szóval összefoglalva fáj. Nagyon. De el kell fogadnom. Attól még nem hagylak el. Hülye lennék. Ugyanúgy szeretlek. És ha azt mondod, hogy nem józanul csináltátok, bízom benned. Szeretlek Sophie, nagyon-jött közelebb hozzám, majd határozottan megcsókolt. Átölelte a derekam, én pedig a vállára tettem a kezem. Miután elváltunk, mélyen a szemébe néztem. -És azért nem haragszol, ha ezt megbeszélem Zaynnel?-kérdeztem, előre is félve a választól. -Nem, dehogy. Menj csak-mosolyodott el, én pedig megfordultam, és kirohantam. A hotel udvarára kiérve beleütköztem Zayn mellkasába. -Hova sietsz ennyire?-nevetett. -Először is. Kérlek ne haragudj meg. Harryvel...-kezdtem. -Összejöttetek-fejezte be helyettem a mondatot. -Honnan tudtad?-lepődtem meg. -Tippeltem-vonta meg a vállát. -És nem haragszol?-kérdeztem. -Nem. Miért haragudnék? Örülök, hogy boldog vagy. Tényleg-mosolygott rám, mire hatalmas teher esett le a szívemről. -Köszönöm-öleltem meg szorosan. -Amúgy azért nem haragszom, mert ha haragudnék, semmit nem érnék el vele. Nagyon régóta terveztük. És mindenki Harry mellett állt. De amúgy mindegy már. Örülök, ha boldog vagy valakivel. És ez lehet hogy furán hangzik, de még akkor is, ha Harryvel vagy-mosolygott, mire kis híján elbőgtem magam. -Nem tudom, mihez kezdenék nélküled. Csodálatos barát vagy-néztem bele barna szemeibe. -Örülök neki, és tudod, hogy attól, hogy Harryvel jársz, attól még szeretni foglak-nézett rám.Erre nem válaszoltam, csak megöleltem. Még beszélgettünk, mint két barát. Nevettünk, komolyan beszéltünk, mindent tisztáztunk. -Nem akarok megszakítani semmit, de nem jönnétek be? Hajnali fél 5 van-jött ki ásítva, kócosan Louis.Nem szóltunk semmit, csak kuncogva befutotottunk. Ő is, és én is a saját szobánkba mentünk. Harry az ágyban feküdt, és amint észrevett, felült. -Nézed velem?-mutattott a tévére, amin épp bekapcsolt a Netflix. -Mi az hogy-vigyorogtam, mire átöltöztem pizsibe, majd ráugrottam az ágyra. -Azért inkább ne szakadjon le az ágy-nevetett. -Mit nézünk?-hagytam figyelmen kívül a megjegyzését, és bekapcsoltunk egy romantikus filmet. Először egymás mellett, de utána egymást átkarolva feküdtünk. Talán a film felénél Harry egész egyszerűen elaludt. Mosolyogva néztem, majd nyomtam egy puszit a szájára. A mellkasa ugyan abban a tempóban mozgott fel-le. Kikapcsoltam a filmet, és felé fordultam. Pár percen belül engem is elnyomott az álom.