Érzések Közt {One Direction ff.}

41.rész

Reggel egyedül ébredtem. Felöltöztem, majd leindultam a kávézóhoz. Kértem egy kávét, majd amint kész lett, elindultam megkeresni a fiúkat. A szobában találtam rájuk. Ahogy beértem, mindenki rám emelte tekintetét. Értetlenül huppantam le Harry és Zayn közé. És ennek semmi oka nem volt, csak egyszerűen ott volt hely.
-Na, itt van Sophie is, mostmár mondhatod-szólt Harrynek Liam.
-Oké. Szóval. Tegnap a koncert után bejöttek hozzám, hogy beszéljenek velem, és..-kezdte Harry, majd elejétől a végéig elmesélte a tegnapi „vitát". Liam, Niall és Louis tátott szájjal bámultak Zaynre és rám, mi pedig a padlót néztük.
-Ti majdnem lefeküdtetek?-bámult ránk Niall.
-Hát...aha-ismertem be kínosan.
-Te jó ég-hitetlenkedett Liam.
Még jó pár percig csak bámultak ránk. Én el nem tudom mondani, mennyire kínos volt.
-És..ha hozzá szabad tenni, Liam akkor jött be-tette hozzá Zayn.
-Akkor feküdtél az ágyon, Sophie pedig egy másikon? Akkor?-tátott szájjal bámult rá Liam.
-Aha-mondtuk egyszerre Zaynnel.
Mivel hihetetlenül kínos helyzet volt, úgy döntöttem, elindulok kifelé. Felálltam, elindultam az ajtó felé, de Harry visszahúzott, így egyenesen az ölében landoltam. Vöröslő fejjel bámultam, miközben éreztem Zayn tekintetét magamon. Óvatosan rápillantottam, ő pedig ebben a pillanatban kapta el rólam a tekintetét. [...]
Pár óra múlva a fiúk, Louis, Liam, Niall és Zayn elmentek enni, mi Harryvel itt maradtunk a hotelben.
-Mit csináljunk?-kérdezte Harry, miközben bezárta az ajtót.
-Hívjuk fel Nancyt! Nagyon rég beszéltem vele. Nem gond ha felhívom?-kérdeztem előkapva a laptopom.
-Nem gond-rázta a fejét, majd leült mellém úgy, hogy ne látszódjon. Nancy egy pillanat alatt felvette, és megláttam a mosolygó arcát.
-Sophie! Azt hittem, meghaltál-nevetett.
-Nem dehogy. Milyen otthon? Mindenki jól van?-kérdezősködtem, mire csak megrázta a fejét.
-Most rólad van szó! Ott milyen? A fiúk rendesek? Ja! És milyen volt a koncert?-kérdezte vigyorogva.
-Itt nagyon jó. Tényleg. A hatalmas udvar, a kényelmes hotel, és finom a kaja. A fiúk nagyon rendesek. A koncert is jó volt-motyogtam fülig érő mosollyal, mert eszembe jutottak az emlékek. -Térj csak ki a részletekre! Had halljam!-bámult rám.-Nem jó, ha ketten meséljük el?-kérdeztem, Harry felé fordítva a laptopot, hogy ő is látszódjon.-Oké. Most vagy van valami köztetek, vagy nem tudom. Sophie és Harry egymás mellett, nyugalomban? Csoda történt!-kiáltott fel, mire felröhögtünk.-Hát, a lehetőségek közül akkor az első-emelte fel Harry az összekulcsolt kezünk, mire Nancy felsikított.-Ti tényleg jártok? És hogy jöttetek össze?-kérdezte sorozatban Nancy.Elmeséltük a koncertet az elejétől a végéig. A Zaynes dolgot nem akartam Harry előtt felhozni, így inkább akkor mondtam el neki, mikor Harry kiment. A fiúk megérkeztek, így egyedül maradtam a szobában. Elmondtam neki hogy mi történt akkor, és a lány tátott szájjal nézett rám.-Te majdnem lefeküdtetek Zayn Malikkel?-kérdezte döbbenten.-Az alkohol miatt volt!-tiltakoztam.-És akartad is, vagy nem?-tette fel a mindent eldöntő kérdést.-Nem tudom. Lehet. Talán-fakadtam ki.Miután letettük Nancy-vel, kimentem a fiúkhoz. Azonnal Harryhez léptem, és leültem az ölébe. A mellkasának hajtottam a hátam, ő pedig átkarolta a derekam. A fiúk csak beszéltek és beszéltek, a témák csapongtak. Volt a téma a rajongók, a koncert, a kaja, stb.-Nekem mindegy. Sophie?-kérdezte Harry, miközben a többi fiú kérdőn nézett rám.-Tessék? Nem figyeltem, bocsánat-sütöttem le a szemem.-Az volt, hogy lenne-e kedved eljönni moziba. Mert csak a te válaszodra várunk-mosolygott Louis.-Persze. Mikor?-kérdeztem beleegyezve a dologba.-Holnap este-nézett a telefonjára Liam.-Benne vagyok-mosolyogtam körbe.A fiúk elkezdtek valamiről beszélni, amit nagyon nem értettem, mert nem voltam képbe. Így hát átmentem a saját szobánkba, és kinyitottam az ablakot. Kihajoltam, és megtöltöttem a tüdőmet friss levegővel. Pár perc után Harry simult hozzám.-Mit csinálsz?-kérdezte a fülembe suttogva.-Veszem a levegőt-mondtam, mire mindketten felnevettünk.-Van kedved elmenni valahova?-kérdezte.-Persze. Hova?-egyeztem bele.-Étterem?-jutott eszébe.-Okés. Megyek készülni-indultam meg a fürdőbe, de Harry megfogta a karom, és elkezdett húzni.-Hé, miért nem hagysz készülni?-nevettem. -Mert nem kell. Smink és bármi nélkül tökéletes vagy-nézett rám, mire elkerekedett, könnyes szemmel néztem rá.-Köszönöm-suttogtam, majd a nyakába borultam.Az étteremhez érve leültünk egy asztalhoz. A pincér hozott étlapot, amire azonnal lecsaptunk. Mindketten ugyanazt kértük. Csirkemell rántva, sült krumplival. Kicsit gyerekes, de végülis kit érdekel? Hát, minket nem. Ahogy kihozták az ételt, pár percen belül el is fogyott. És Harry még szeretett volna desszertet enni, így még azt is kért. Pillanatokon belül kihozták, mire Harry neki is esett a finomságnak.-Nem kérsz? Isteni finom-áradozott.-Csak egy kicsit, az ujjamra-tettem oda a mutatóujjamat. Harry rakott rá egy kicsit, amit meg is kóstoltam.-Hű, ez tényleg jó-mondtam, majd belemártottam az ujjam. De ezúttal nem ettem meg, hanem Harrynek az orrára kentem.-Aha, szóval így vagyunk. Ezt visszakapod-fenyegetett meg, mire konkrétan rám borította a desszertet. Tátott szájjal meredtem rá, majd a ruhámra. [...] Hát. Mit is mondjak. Igen, kiraktak minket az étteremből. Kézen fogva sétáltunk vissza a hotelhez. Amint felértünk a szobába, ráestem az ágyra. Becsuktam a szemem, majd pár másodperc múlva kinyitottam, amikor... Egy smaragdzöld szempárral találtam szembe magam.