Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| harmadik fejezet |

Tobioval végül bementünk hozzánk, apa pedig pont akkor kezdett el kifelé jönni, ami engem nagyon meglepett. Már végzett a munkával, akkor hova megy ennyire sietősen? Ráadásul eléggé ki is van öltözve. Megálltam az ajtó előtt, barátom pedig mellettem.

- Apa, hova mész? - szóltam köszönés helyett, mire ő csak felém kapta a tekintetét.

- Szia kincsem - köszönt nekem mosolyogva, majd kezet fogott Tobioval - Az egyik régi gimis barátom elhívott beszélgetni, én pedig nem utasítottam vissza.

- Férfi vagy nő? - kérdeztem rá.

- Hölgy - mosolygott rám apa, majd megpuszilta a fejemet - Lehet, hogy csak későn érek haza. Csináltam vacsorát, szóval lesz mit enned. Ha bármi baj van, akkor hívj.

- Rendben, jó szórakozást - köszöntem el tőle, ő pedig hamar magunkra hagyott.

- Randizni megy? - nézett Tobio apa után.

- Én nem tudom, de nagyon úgy tűnik - sóhajtottam mosolyogva - Bár nem hiszem, hogy készen állok egy új anyukára, viszont most nem az számít, hogy én mit szeretnék, hanem, hogy apa mit szeretne.

Tobio nem válaszolt, csak elkezdte levenni a cipőjét és a kabátját, én pedig követtem a példáját. Ezt követően a konyhába mentem, ő pedig követett, és leült az asztalhoz.

- Kérsz enni? - kérdeztem, miközben a tűzhelyhez léptem.

- Mi a kaja?

- Öhm - gondolkodtam, majd az ételre néztem - Carbonara.

- Müzlitek van esetleg? - érdeklődött.

- Persze, azt szeretnél?

- Ha lehet, akkor igen - ásított.

Szó nélkül pakoltam ki a tejet, a tányért valamint a müzlit Tobionak és hagytam, hogy kedve szerint kiszolgálja magát. Én addig szedtem magamnak tésztát, majd leültem vele szembe és enni kezdtem.

- Mondd, kérdezhetek valamit?

- Persze - vezette rám gyönyörű kék szemeit, miközben a szájához emelte a kanalat.

- Mit szeretnél születésnapodra?

- Epres tejet és joghurtot.

- Nem lehetne valami nagyobbat? - húztam el a számat.

- Egy literes epres tej és joghurt - vont vállat, majd tovább evett.

- Tobio, most komolyan - néztem rá esedezve - Te is tudod, hogy karácsonykor nem leszek itthon és nem tudunk találkozni, így a születésnapodon akarom a karácsonyi ajándékod is odaadni. Csak nem tudom, hogy mit adjak.

- Eddig minden évben megoldottad mind a kettőt - nézett fel rám.

- Jó, de most más - suttogtam magam elé.

- Miben más?

- Együtt vagyunk és úgy érzem, hogy most valami személyesebbet kéne adnom.

- Ha ez megnyugtat, akkor még én se vettem meg a karácsonyi ajándékod, de már tudom, hogy mit veszek.

- Nem mondod el, igaz?

- Nem - mondta a szemembe kedvesen, majd tovább evett.

- Tudom jól, hogy miket szeretsz, de olyan nehéz ajándékot választani - sóhajtottam, miközben újabb adagot ettem.

- Szétszakadt a térdvédőm és a sportnadrágom - szólt hirtelen.

- Az a fekete hosszú? Ami rövidnadrág, és van hozzá csatolva egy hosszabb, és egyben vékonyabb nadrág? - néztem rá kíváncsian.