Fúria Lány

reggel

Éppen haza felé tartottam, a hatalmas erdőn át. Órákig sétáltam amikor leesett hogy eltévedtem. Ekkor elkezdtem menni egy irányba. Egy barlang elött láttam meg hogy a nap már lemenőben van. Bementem a barlangba azt gondolva hogy ez jó hely lesz és itt éjszakázhatok.

Reggel…

Amikor felkeltem nagyon éhes voltam. Tehát elindultam. Az erdőben sétálgattam amikor valami megroppant a talpam alatt. Egy smaragd köves nyaklác volt. Egy éjfúriát formázott.

Amikor felvettem és a nyakamba raktam vakító fény lepett be. Ezután felemelkedtem. Végignéztem magamon.

Ezután elájultam.

Órákkal késöbb…

Amikor felkeltem és körülnéztem rájöttem mire ébredtem fel. Egy sárkány vadász állt elöttem. Ekkor belecsapódott mellé egy plazma bomba. Leszállt elém egy éjfúria. Annak a hátán egy ember ült.
Egy éjfúria! Pajti nem tudtam hogy rajtad kívül is van még!
Ekkor felemeltem a fejem és magam mögé néztem. Mit láttam? Semmit. Vagy mégis… a hátamon szárnyak voltak. Feketék. Megkötözve. A fejemet valami lehúzta. Gondolom szájkosár. Elgondolkozva végre rájöttem hogy éjfúria vagyok. A fiú leszállt a sárkányról.
Ne félj! Nem akarlak bántani! Segíteni szeretnék!
Nem értettem mire gondol. Ekkor ébredtem rá hogy morgok. Nem hagytam abba még ezután sem. Nem bíztam benne.
Nyugodj meg! Nem foglak bántani.
Ekkor már nem morogtam rá de még mindig bizalmatlan voltam. Közelebb lépett de nem kezdtem el morogni.
Rendben! Csak így tovább.
Bíztatott. Leraktam a fejem a földre és vártam hogy ide érjen. Amikor ez megtörtént eloldozta a köteleim. Felálltam. A szájkosár még rajtam volt de nem érdekelt. Mivel még nem repültem így ahhoz nem folyamodhattam. Megfordultam és már épp el akartam volna futni amikor felkiáltott.
Várj! Ne menj el!!
Megálltam. Hátranéztem rá.
Maradj itt!
Kérte. Ekkor a bokrokból vagy ötven sárkányvadász ugrott elő.
Fogjátok le a fúriákat.
Nem!! Hagyd békén Fogatlant!
Soha! Kell nekem ez a fúria!
Mutatott rám. Ezután egymáshoz vágtak még néhány durva szitkot egymáshoz, de aztán lefogtak mindekit kivéve engem. Egyelőre. Ekkor elém lépett valószínűleg a vezérük.
Te most szépen velem jössz!!
Morgás. De mivel a szájkosár még mindig rajtam volt, és repülni sem tudtam, a menekülés minden útja el lett zárva azzal hogy az összes ember körben állt, ennél nagyobb dolgot nem nagyon tehettem.
Fogjátok le!!
Mikor felvittek a hajóra és megkötöztek, bedobtak egy ketrecbe. Éppen hogy elindult a hajó amikor sárkányok tűntek fel az égen. Pontosabban egy fertelmes cipzárhát, egy ostorcsatt, egy sikló, egy gronkell, és egy szörnyen nagy rémség közeledett. Ideérve elüldözték a vadászokat és kiszabadították a barátjukat, és már szálltak volna fel mikor a fiú megszólalt:
Ne! Várjatok!
Mi van Hablaty?
Akkor ez a fiú neve!
Nézzétek meg azt a ketrecet!
A gronkell lovasa leszállt és közelebb jött.
Ez… Nem lehet!
Mi van ott Halvér?
Ez… egy éjfúria!
Mikor találkoztál vele Hablaty?
Mielött elfogtak volna ott feküdt egy csapdában.
Nem kéne már mennünk?
De igen! Halvér szabadítsd már ki azt a szerencsétlent!
Nem megy!!
De menni fog!!
Ekkor végre letörte a lakatot és belépett a ketrecembe. Elindult felém. Erre én felugrottam és elkezdtem rá morogni.
Szerintem nem kedvel engem!
Hablaty?
Igen?
Téged mennyire bír?
Nem nagyon! Főleg hogy csak addig engedett közel magához míg elvágtam a kötelét. Amint futni tudott meg sem várta hogy levegyem a szájkosarat!
Akkor nem nagyon kedvel!
Ebben igazad van!

Takonypóc szemszöge

Majd én!
Te? Szerintem még az egy kilóméteres körzetébe sem fog beengedni!!
Elindultam a ketrec felé. Amikor a rács bejáratához érkeztem megálltam. Megnéztem. Tényleg fúria volt.

Leila szemszöge

Valamiért ebben a fiúban jobban megbíztam mint az előzőben. Lehet rossz döntés de az én döntésem. Közelebb engedtem magamhoz és hagytam hogy elvágja a köteleket.
Na! Takonypóc végre valamiben jó!
Eddig nekem is hagyta!
De tovább nem!
Megijedt!
Nem!
De!
Nem!
De!!
Csend legyen már!!
Oké!
Rendben.
Ez alatt levette rólam a szájkosarat és felállt.
Gyere! El kell tűnnünk innen!
Én is felálltam. Elindultunk kifelé a ketrecből. Amint kiértem az emberek fura arccal néztek rám és elhalgattak. Tíz percig álltunk így amikor az a Hablaty úgy emlékszem így hívták, megszólalt.
Akkor menjünk!
Felszálltak a sárkányokkal és már arrébb mentek amikor Astridnak feltűnt hogy nem vagyok ott. Mivel még nem repültem soha ezért nem tudtam hogy kell. Csak sétálgattam a hajón, és amilyen balszerencsés vagyok elestem és majdnem lecsúsztam az úszó fáról. Persze ez elég viccesen nézhetett ki, persze hogy a sárkányok mind kiröhögtek.
Na ilyet még nem láttam! A sárkányok elvileg születésükkor már tudnak repülni. Akkor ez a példány mért nem?
Lehet megsérült!
Nézzük meg!
Visszaszálltak a hajóra és megvizsgáltak.
Semmi b!
Akkor mért nem repül?
Nem tudok erre választ adni!
Ekkor Kampó és az ostorcsatt idejött és felemeltek. Felvittek magasra aztán elengedtek. Bunkók! Én persze csak zuhantam és zuhantam a szárnyammal próbálva fékezni az esést amikor az ösztöneimre hallgatva elkezdtem csapkodni a szárnyammal. Fura. Nem tudtam hogy nekem olyan is van! Szóval mire leértem már tudtam repülni.
Na! Mostmár mehetünk!
Ez akkor is durva volt Kampó! Legalább szólhattatok volna!
Szóval újra felszálltak. De most már én is velük repültem. Napokon át repültünk, amikor megérkeztünk egy szigetre. Nem volt túl nagy, de az a nagyon pici sem. Leszálltunk a főtéren, a faluban. Az emberek elkezdtek suttogva beszélgetni a hátam mögött amit nagyon nem értek.
Viharbogár?
Igen?
Most mi fog történni?
Valószínűleg kiutalnak neked egy kiképzőt, az után pedig keresnek neked egy lovast.
De mi van ha én nem akarok lovast?
Mire kiképeznek, tudni fogod hogy az nem rossz dolog.
Rendbeen…
Ezután lefeküdtem a meleg kőre. Nem érdekelt hogy mindenki engem néz és a többi. Én fáradt voltam. Fáratdt. Hablaty megfordult és rám nézett. Nem érdekelt. Fáradt voltam!
Halvér!
Igen?
Ez a sárkány most mit csinál?
Pihen…
Így már értem! De nem hagyhatjuk itt a falu kellős közepén!
Ebben igazad van.
Jó! Ki viszi el?
Majd én!
Hanga? Oké!
Ekkor valami felaapott. Gondolom Szélpenge. Elvittek egészen egy istállóig. Ott kaptam egy szép boxot ahol végre lefeküdtem aludni. Másnap délig fel sem keltem…

…akkor is csak egy sárkány vinnyogására. A sárkány nem más volt mint…

…Kampó.

Mit akarsz Kampó?
Semmit. Én legalábbis semmit. De a lovasom lett a kiképződ és ő mondta hogy keltselek fel.
Már is reggel van! Neee…
Hagyd abba a nyavajgást. Igen, már is reggel van és jön a reggeli…