Short Yaoi Stories (Hun)

Jaebum x Mark (Got7) - Mint egy virág

Sziasztok!🌹

Egy kissé szomorkás,  és rövidke songfic-el érkeztem, amit az N.flying - Like a flower című dala ihletett. 

MeseMarkJinSonremélem elnyeri a tetszésed!💛

"Olyan voltál számomra, mint egy gyönyörű virág, mely bódító illatával megbolondított.

Csalfa mosolyoddal, csillogó, fekete szemeiddel beloptad magad a szívembe, a világ legszerencsésebb férfijának éreztem magam, amikor kiderült, hogy viszonzod az érzéseimet, és járni kezdtünk.

Minden olyan jól kezdődött, akkor miért voltam annyira kétségbeesve, hogy elveszíthetlek?

Minden egyes napunk egyre egyhangúbbá vált, szinte nem is beszéltünk egymással, csak amennyit ténylegesen muszáj volt. A szótlanság megölte a kapcsolatunk, és a munkamániád sem segített a helyzetünkön.

Elhidegültél tőlem.

Mondd, hová tűnt az a mindig vidám fiú, akit mindennél jobban szerettem? Mondd, velem volt a baj, vagy te változtál annyit, hogy szinte rád se ismertem?

Mikor töltöttünk együtt úgy időt, hogy te is élvezted volna?

A szerelemtől átitatott éjszakáinkat felváltotta a magány. Ott feküdtél mellettem minden este, mégis egyedül voltam, és ez megrémített. Szükségem lett volna az ölelő karjaidra, amik az idő múlásával nem fontak körbe többé, őrizve álmaim.

A virág, ami azt hittem, hogy csak is az enyém, sohasem tartozott igazán hozzám. Csak egy hamis ábránd volt számomra, hogy leszakíthatom a legszebb virágot a virágoskertből.

Ez a kapcsolat mindkettőnk számára mérgezővé vált, ahogy rád néztem, láttam, ahogy szép lassan hervadni kezdtél mellettem, és ez önmagamra emlékeztetett.

Mindketten hervadtunk.

Egyikünk sem lépett, pedig tudtuk, hogy csak még rosszabb lesz a végkifejlet, ha még tovább húzzuk az elkerülhetetlent.

Két hervadó virág voltunk, akik képtelenek elválni egymástól, még ha ez új lehetőséget adott volna a feléledésre, az újbóli virágba borulásra, egy boldogabb életre.

Jól tudtam, hogy te csak megszokásból maradtál velem, de én még mindig ugyanazzal a szerelemmel pillantottam rád, mint az első együttlétünk után, még ha te nem is vetted észre, vagy csak nem akartad észrevenni.

Érdekelt téged egyáltalán, hogy mi van velem, s velünk? Egyáltalán volt olyan még számodra, hogy "mi"?

Az érzéseim nem számítottak, ehhez már hozzá szoktam, akkor én miért törődtem a tiéddel? Annyira bolond voltam, hogy még mindig reménykedtem abban, hogy van jövőnk.

Nem akarok búcsút mondani, mert még mindig halálosan szeretlek, de úgy érzem,  itt a vége.

Nem bírnám ki,  ha a szemembe mondanád,  hogy nem kellek neked többé, így én lépek elöször.

Kérlek bocsájtsd meg, hogy nem voltam elég számodra, és nem tudtalak boldoggá tenni.

Te voltál az első, és egyben utolsó szerelmem.

Kérlek, keress valaki olyat, aki képes a hervadt virágot gyönyörű rózsává változtatni, amire én képtelen voltam.

Viszlát, Jaebum."

Mark

– Kérlek,  ne menj... – gyűrte össze a kézzel írt, az idő múlásával leharcolt levelet a fekete hajú férfi, a könnyeivel küszködve, s ráeszmélve,  hogy Mark nem jön vissza, soha többé.

A lehető legmesszebb dobta az összegyűrt papírdarabot,  és összetörve idézte fel a levél tartalmát, amit már több százszor elolvasott.

Igaza volt a levél írójának, borzalmas párja volt a szőke fiúnak, csak gyötrelmet hozott az életébe.

Ha kimutatta volna az érzéseit felé,  ha csak egy kicsit többet foglalkozott volna vele, még most is itt lenne Mark, a valaha volt leggyönyörűbb virág Jaebum szívében.