A következő történet egy fiúról szól. Menjünk vissza egészen óvodás koráig! Ez a fiú 3 évesen sírva lépte át az óvoda küszöbét, de hamar rájött, hogy ahol van, az egy egész jó hely. Ez a fiú nagyon eleven és vidám fiú volt. Rengeteg barátja volt és velük nagyon jól érezte magát az óvoda napjaiban. Majd eljött az idő hogy iskolás legyen! Ez a fiú ugyan olyan emberként vált iskolássá, mint ahogy elballagott óvodából. De itt már kezdődtek a gondok! Ez a fiú mindig bajba keveredett. Mindig veszekedett, verekedett, és ellent mondott mindenkinek. Ám még így is rengeteg barátja volt, akikkel ezek a napok elviselhetőek voltak. Aztán jött a felső tagozat! A fiú egyre több mindenbe keveredett. Rengetegszer kellett nagyobbakkal szembeszállnia és még a tanárokkal való viszonya is kezdett megromlani. A fiú tudta, hogy ezen változtatnia kell. 1 év után alázatossá és tisztelettudóbbá vált! Egy újév elé nézett! Az első félév gyorsan, vidáman és zökkenőmentesen telt el. De a fekete leves még csak most következett. A fiú rengeteg emberrel kezdett el összeveszni és rosszba lenni. Egy lapáttal rá segített, hogy szerettei közül is sokan eltávoztak. Nem értette, hogy ez a sok rossz mért történik meg vele. Minden napját a magány, a depresszió és ezeknek nyomasztó érzése zárta le. Fejében már meg is fordult a kérdés: van-e helyem a világon? Rengeteg nap telt el. A fiú egyre rosszabbul érezte magát. mindig kérte a Jóistent, hogy vessen véget a szenvedéseknek, de mintha csak a sötét égnek mondta volna ezt. Egyedül érezte magát. Úgy érezte, hogy, a boldogság, a szerelem, a szeretet, a siker, mind elhagyja őt. Nem értette meg őt senki. Senki sem tudta min megy keresztül. Egyedül volt. Úgy érezte, hogy nincs helye a világon. Rengeteg seb keletkezett a fiú szívén, de ő mégis kitartott. Kitartott az álmaiért és azokért az emberekért, akik hittek benne. Most itt áll 14 evésen. Szíve, mint egy oroszláné. Kevesebb ember maradt a barátja, mint az óvodás években, de ő bennük máig is megbízik és az életét is adná értük. most csak nézi a csillagos eget és a szeretteire gondol, akik már nem lehetnek vele. Máig is hálás azoknak az embereknek, akik nem hagyták cserben. Azoknak, akik bizalmat szavaztak neki. Akik mellette álltak jóban, rosszban. Mára megtanulta, hogy vannak emberek, akikre mindig számíthat. A fiú az utolsó általános iskolás évet fogja letölteni. Lehet, hogy egy kamasz, de érzései és gondolatai neki is vannak. Előttem az élet! Nem számít, hogy mi történt a múltban, hisz a jövő előttem áll! Lehet, hogy még sokat kell szenvednem, de küzdeni fogok az álmaimért!
