Egy pár barna szempár nézett rám álmosan a tükörből vissza. Sötétbarna szemeimben alig láttam a lelkesedésem csillogását. Fáradt voltam mi tagadás, de miközben én csak ültem és a Stylelistem a hajamat igazította a sminkes még egyszer át kente az alsó ajkamat szájfénnyel mert nem találta elég csillogónak. Igyekezni kell ma is mindent bele adni, és nem szeretném a közönségemet cserben hagyni, csak fáradt vagyok.
Ez vagyok én Pranpriya Manoban, akit a legtöbben csak Lisának ismernek. Szeretem a munkám, szeretek szerepelni a színpadon és emberek arcára mosolyt csalni de... A turnéktól le tudok merülni. Minden fellépést műsorok és interjúk előznek meg, plusz a gyakorlás és a megbeszélések. Nem beszélve az utazás fáradalmairól, amiket ki kell bírni és úgy kell tenni mintha nem is fáradna tőle az ember hanem feltöltődne. Viszont az ember nem mindig tud aludni a repülőkön. Elmondhatom, hogy életünk során a csajok közül Jisoo utazott legkevesebbet a nagyvilágban debütálásunk előtt, ennek ellenére ő viseli általában a legjobban. Amint fel ül a repülőre, be dugja füleibe headsettjét, fel vesz egy kényelmes pózt és pár pillanat és már alszik is. Akár egy katona képes ha úgy akar bárhol el aludni ha szeretne. Nekünk változó mennyit tudunk pihenni utazás közben, hol többet hol kevesebbet. Hol olyan fáradtak vagyunk, hogy csak ki dőlünk és úgy kelünk fel az út végeztével mint valami zombik.
Én a mostani repülés során alig aludtam. Olyan kevés időm volt szabadidős tevékenységekre, hogy azon gondolkoztam milyen olyan hobbit kellene találjak amit bármikor bárhol tudok űzni ha van pár percem. A turné időszak mindig hoz elő belőlem furcsa dolgokat, de ezzel mind így vagyunk. De miután vége nevetve beszéljük meg ki mit élt át turné alatt. A manadgerünk sétált el mögöttem, amikor rám pillantott széles mosollyt vágva pillantottam vissza rá és ő semmit sem reagálva ment tovább. Nem is vártam el reakciót, csak azt akartam, hogy lássa, hogy minden rendben. Hisz elvégre minden rendben, csupán kimerült vagyok. Legalábbis a külvilág felé a kimerültségem jeleit sem mutatom.
Tapsolt a Manager sürgetve az előkészületeket, mi pedig hamarosan fel állva a székből liba sorban lépdeltünk a színpad irányába. A színpad mögött mindig sötét van. Rosé egyszer orra esett egy kábelben miközben a színpadra igyekeztünk fel. Fel szakadt a térde és nem túl egészséges megoldással de gyorsan a sminkes lett oda hívva és sebtapasz helyett alapozással tüntették el a sebet. Rosé azt mesélte nagyon égett a sebe az alapozótól és be is gyulladt a seb a koncertet követően. Szerencsére volt egy hete, hogy kiheverje de azt mondta nagyon kellemetlen volt amit el is tudok hinni. Azóta mindannyian nagyon figyelünk a lábunk elé, mert nem akarunk megsérülni.
Kilépve a színpadra a szokásos látvány fogad minket. A fényesség. A ránk irányuló reflektorok miatt szinte csak azokat látjuk és a közönségből alig valamit. Halványan a világító lightstickeket és emberek körvonalait valamint tapsaikat és hangosabb üvöltéseiket. Legszívesebben le kapcsoltatnék minden reflektort ami minket világít, hogy jobban lássa a közönséget akiknek énekelünk de akkor viszont ők nem látnának annyira minket.
A koncert jól sikerült, apróbb bakikat ejtettünk csak a koreónk során, amit a nézők valószínűleg észre sem vettek. A reflén előtt véletlen bal lábból indítottam a következő lépés sorozatot, pedig eredetileg jobbal kellet volna, de amilyen lendülettel csináltam szerintem még a többiek sem vették észre a különbséget. Jennie egyszer láttam megtántorodott, lehet megcsúszott kicsit magassarkújában. Láttam egy foltot a színpadon amit igyekeztem is elkerülni, ő lehet pont megtalálta. De ez már csak legenda. Már túl vagyunk rajta. Kényelmetlen fellépő ruháinkat már le vetettük. Az emberek nem is gondolják milyen meleg is van a színpadon. A sok világítás hőt is termel, plusz az aktív mozgás is. Amikor egy-egy műszálasabb fellépő ruhában kell fellépjünk akkor utána amikor átöltözünk szinte csavarni lehetne belőle a vizet. És azok a ruhák állítólag mennek a tisztítóba majd vissza a boltba aki felajánlotta szponzori célokkal. Én ha tudnám, hogy korábban valaki fellépett benne biztos nem venném meg...
YOU ARE READING
Kpop szárok életképei
Teen FictionMilyen lehet egy idol mindennapja, és hogyan élhetnek meg dolgokat. Ami számunkra mindennapos az nekik is? És mi az ami nekik mindennapos? Különböző bandák tagjai különböző szituációk. Mindent meg kell oldaniuk és mindenen túl kell magukat tenniük.