Feelings-Érzések🥀 [BEFEJEZETT]

26.rész

Elisa szemszöge 💕

Tompán hallok valami csipogó hangot körülöttem de, ami ennél is jobban zavar a fájdalom. Minden egyes lélegzetvétel fáj de nincs erőm kinyitni a szemem se megmozgatni az ólom súlyúnak tűnő végtagjaimat. Érzem, hogy valaki mellettem áll, majd meleg kezek érintését is. Halk hangokat hallok:

-Nagyon szerencsés ez a kisasszony nem Doktor úr?

-Bizony nagy szerencse, hogy túlélt egy ekkora balesetet és persze, hogy nem történt komplikáció. Ha egy órával később hozzák be nem lett volna ilyen szerencsés.

-Engem a körülmények is meghatottak. Régen láttam már olyan korabeli lányt, aki ilyen bátor lenne. Gondolja, hogy nem maradnak nyomai a balesetnek?

-Fizikai jelei nem maradnak de lelkileg biztosan nyomot hagy és nem csak a baleset hanem az előtte történő elrablás és raboskodás is.

-Egy ilyen szeretetteljes család mellett szerintem hamarabb begyógyulnak azok a sebek.

-Kétségtelenül. Kérem cserélje az infúziót is Kelly nővér, illetve adja be a fájdalomcsillapító injekciót is. A beteg barátja telefonált és bármelyik pillanatban megérkezhet tájékoztatnom kell őt Miss Keller állapotáról.

-Természetesen Doktor úr!

Nem sokkal később újra kezeket érzek a karomon de ez a kéz melegebb, mint az előző. Egy kellemes férfi hangját hallom tompán és halkan:

-Nagyon fáj téged így látnom és a gondolat, hogy talán megakadályozhattam volna ezt az egészet. Az a tudat, hogy hamarosan jobban leszel viszont nagyon boldoggá tesz. Tarts ki még egy kicsit szerelmem. Itt vagyok melletted és ez örökké így marad. Nem engedem el többé a kezed bármit is mondj vagy tegyél. Úgy szeretlek....

Szeretnék válaszolni de nincs erőm kinyitni a szám vagy megfogni az engem simogató kezeket. A sötétség elragad és messze jutok a hangtól.

Egy tengerparton találom magam. Hasonlít Los Angeles-i tengerparthoz, ami nincs messze a lakásomtól. Csend van csak a hullámok összecsapását lehet hallani. A tenger vize kellemesen hűvös a homok viszont égeti a talpamat,ezért beljebb megyek a vízbe. Azonban hirtelen meghallok egy hangot és megtorpanok.

-Elisa!-mondja valaki és odafordulok. Senkit se látok a parton. Visszanézek a tenger irányába, majd le a homokra, ami megint kezdi égetni a talpam. Meglátok egy kis teknőst, aki nagyon gyengének, kiszáradtnak tűnik. Lassan lehajolok és a kezeim közé veszem a kis cukiságot. Körbe nézek nincsenek-e többen de rajta kívül nem látok más teknőst. Közelebb megyek a vízhez és leteszem az apróságot. Ahogy a tenger vize eléri úgy tér magához a bébiteknős és szaporán kezdi szedni a lábait,végül sikeresen úszni kezd ahol már mélyebb a víz. Én is úsznék egyet, hogy eltudjam viselni a forróságot.