The Hunted

• I •

A láncok csörgése egyenesen belemart a halálos csöndbe. A lány csuklóját kegyetlenűl vágta a Tharolurban kovácsolt vas bilincs, amely a fogoly minden lépténél bele égett hófehér bőrébe. Egyszerre öt katona kísérte őt a palota széles folyosóin, melyeket elárasztottak a komor emberi alakokról készűlt festmények. A márvány oszlopok és falak, úgy lehűtötték a palotát, hogy a lány mezítelen talpát égette jéghideg talaj. A bíbor vörös vászon függönyök még a napfény legkisebb sugarát sem eresztették be a palota égigérő ablakain, így halvány szűrkület vette át a hatalmat. Árnyak kúsztak végig a szebbnél szebb messzi földekről érkezett selyemszőnyegeken, a fekete alakok gazdái nemes urak és hölgyek voltak, kik a folyosókon csevegtek a politikáról, titkos szeretőkről vagy a Kaldanában kitört lázadásokról.
Tekintetüket szinte keresztűl döfték a foglyon. Alaposan végigmérték a lány rongyos ruháját, piszkos bőrét és tépett szárnyait. A vörös haját belepte a piszok és a sár minden formája, arany barna szemei üvegesen csillogtak, de a remény fénye még nem akart ki hunyni belőle. A száját hosszú ívben vágás keresztezte, mely végig futott az arca jobb oldalán. Akkoriban élénk vörös tollai, most piszkosak voltak és vérben ázottak. Bordái erősen elálltak testétől, vállai és arca iszonyatosan sovány volt. Úgy sétált vastag láncaival csuklóján, mint egy kétlábon járó csontváz. A lány szégyellte magát és látványát, melyet nyújtott az emberek számára. Lestütött tekintettel ment tovább a felfegyverzett katonák után, miközben igyekezett nem törődni a nemesek becsmérlő pillantásaival. Piszkos talpa nyomot hagyott a fehér márványpadló tégláin, és legszívesebben bocsánatot kért volna a palota szolgálóitól akik nagy nehezen súrólták nap mint nap a kúria hideg kövét. A kacskaringós folyosók útvesztőjében egyszrű lehetett eltévedni. Lassacskán már harmadjára fordúlnak be a palota egyik elágazódásában, s mentek föl egy egy szűk cseléd lépcsőn, melyekben a lovagok alig fértek el széles páncélzatukkal. A csapat léptei elcsendesedtek, amint megközelítettek egy hatalmas ajtót. Az ajtó erős fából készűlt, kilincse helyén pedig egy fekete vas karika égtelenkedett. A bejárat tetejéről egy függöny szerű selyem anyag hullott alá, melyen Sirdar címerállatát lehetett megpillantani. A földre terített bíborszőnyeg egyenesen átnyúlt az ajtó túloldalára. És bár akármi is volt a másik oldalon, a lány tudta, hogy sorsát az fogja megpecsételni.