A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

1. fejezet

  Ebina Bashira némán bámult ki az ablakon zombiként. Bordó, ezüsttel csíkozott fülesekkel volt bedugva a füle. Sötét, egyenes haját mindig lófarokban fogta. Obszidiánszemei semmi fényt nem tükröztek.

 A szomszédja a táskája volt. Szerette a sötét szerkókat, megmutatták, mivé lett a lelki világa... hamu. Rápillantott az órájára. 17:30. Újra kibambult az ablakon és végre! Meglátta az iskolát. Tudta, hogy korábban jött, de nem tudta, mennyivel. Az anyja csak beíratta, oszt' jó napot.

  Gyűlölte azt a némbert. Sose fordított figyelmet rá. Dörzsölgetni kezdte a halántékát, míg a busz meg nem állt a megállóban. Csendben, köszönés nélkül leszállt és elindult, vállán a táskájával. Lenyomta a kilincset, de az iskola még zárva volt.

  Hátrébb lépett, majd nekidőlt a hideg falnak, figyelve a kissé kihalt utcát. Mindig is fenn volt ezekben az időpontokban. Mindig is bealudt az éjszakai ébersége miatt az órákon, de mit tehetett volna ezellen? 

  Úgy 10-15 perc múltán jött a gondnok, babrálva a kulcsokkal. Észre se vette a lányt, csak szó nélkül kinyitotta az ajtót, kicsapta, majd morgolódva elindult. Bashira beslisszolt mögötte és körülnézett. 

  Felment a 2.-ra és bement egy terembe, gondosan becsukva maga után az ajtón. Az ablak-felőli padsorban a 4. pad belső helyére tette le a hátsóját. Így figyelte meg, hogy mikor érdemes kibújnia és úgy tennie, mintha csak most érkezett volna meg néhány perce. 

  Valahogy elbambult és mikor feleszmélt, akkor egy fekete limuzin állt meg. Bashira felállt.

   - Basszuskulcs!

  Felkapta a táskáját, kirobbant a teremből és ugyanolyan erővel csapta be az ajtót, leszánkázott a fordulókban, lecsúszott a korlátokon (amiktől mindig is rettegett), majd lihegve fékezett le a levegőért.

  A térdeire támaszkodva próbált egyenletesen lélegezni, behunyt szemekkel. Ajtónyitódást hallott, így felnézett. Ijedtében felegyenesedett. 6 srác, középen egy labornyuszira emlékeztető hajú és szemű, viselkedésű csajjal.

  Illedelmesen meghajolt, majd eliparkodott. Még hallotta, hogy az a szemüveges kockafej morgolódik, hogy még köszönni se köszönt.

     - Örülök a találkának, a soha viszont jó békés nem látásra! - kiabálta vissza, miközben el kezdte megkeresni a tanárit.

  Végül mikor a nagy semmire jutott, megkocogtatta egy fiú vállát, aki szembefordult vele. Kezében valami sötétkék borítójú kötetet tartott, amilyen a haja és íriszének színéhez is hasonlított.

     - A tanárit keresem. Lennél szíves megmondani, hogy...

  Azt hitte, a kézmozdulattal meg akarja verni a srác, de csak balfele mutatta az irányt. És valóban, a folyosó túlsó végében ott volt a "Tanári" feliratú ajtó. Ekkora tökfejet, hogy nem figyelt oda jobban.

  Meghajolt és elszaladt a sráctól meg a három haverjától, akik nagyon különböztek nála. 

  Igen, ez direkt ilyen rövid lett! Remélem, eddig tetszett. Amúgy a négy srác családnevének kezdőbetűje: M. Azért nem szúrtam be a srácról képet, mert engem az nagyon szokott irritálni, remélem, nem haragszotok.

  Az ezelőtti 'Ismertető't majd valamikor hozom, egyeztetni kell Bashira barátnőjének múzsájával.