✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

24. A magabiztosság kezdete.

Mivel [Név] először harcolt szinte teljesen egyedül egy gonosztevővel és sikerült mondhatni, nyernie is. Ezért természetes, hogy nőtt az magabiztossága is. De ez sajnos csak addig tartott ameddig a párja meg nem tudta, hogy mi történt a kis „randijukon" Izukuval. Persze ezt egyikük sem nevezte annak. De a harmadik személy azaz Midoriya magában így hívta azt az együtt töltött napot. Bármilyen rosszul is sikerült. De igazából pozitívan zárták a napot. Hiszen kibékültek és [Név] erősebbnek érezte magát, mint eddig bármikor. De mint említettem az újonnan szerzett egónak még aligha nevezhető tulajdonsága gyors halálra volt ítélve abban a pillanatban, amikor találkozott szerelmével.

- Hogy mit csináltál? – kezdett el azonnal ordítozni, mikor a lány örömittasan kezdett mesélni az egy nappal korábban történtekről, aznap reggel a folyosón - Nem vagy eszednél! Leálltál harcolni Shigarakiékkal?

- Csak védekeztem meg egy kicsit-

- Baka! – szinte szállt a haja a szemben állónak attól a széltől, amit generált a fiú - Idióta agyalágyult nőszemély! Használtad a démonmódot is?

- De tudtam uralni rende-

- Harcoltál nélkülem! – kötött bele minden mondatába még mielőtt befejezhette volna azt.

- Kezdem azt érezni, hogy ezt most féltékenységből mondtad, amiért mi harcoltunk, te meg nem...

- És Deku is harcolt!!!!??? – kelt ki most már teljesen magából.

[Név] már 100%-ban biztos volt abban hogy a teljes iskola tud már a történtekről. És abban is elég biztos volt hogy a párja jelenleg hangosabb mint Present Mick sensei. Már a fülét fogta miközben próbálta visszafogni a szőke robbanékony sündisznót. Mielőtt ténylegesen felrobbant valamit.

- Igen segített. Hiszen ő is hős lesz. És Mindkettőnkké van engedélye is.

- De miatta volt az egész, nem?!

- Hát az igaz hogy Shigaraki őt kereste de-

- Megölöm!

- Eszedbe ne jusson megverni! – ugrott egyből közéjük.

Ezzel még mindig meg tudott [Név] minden nézelődőt lepni. Hiszen már a legelső itt töltött napján is olyan könnyedén ugrott a fiúk közé, mint most mikor már minkettőt úgy ismeri, mint a saját tenyerét.

- Pedig megérdemli!

- Jó csapatot alkottunk [Név]-vel csak ez zavar téged! – nem bírta tovább szavak nélkül Izuku sem.

- Akkorát kapsz Deku, hogy Yokohamáig repülsz!

- Szeretnem én azt látni!

- Érik már neked egy verés!

- Fejezzétek be!

[Név]-nek már muszáj volt felhúzni egy-egy pajzsot is, mert félt attól, hogy annak ellenére is támadásba kezdenek egymás ellen, hogy ő ott van. És jól tette, mert pillanatokkal később Bakugou-nak apró robbanások hagyták el a tenyerét. Izuku pedig zölden kezdett szikrázni.

- Veszélybe sodortad a csajomat!

- Nem volt veszélyben! Elég erős ahhoz, hogy kimentse magát!

- Nem mehet veled többé sehová! És mellőlem sem tehet egy lépést sem-

[Név] még mielőtt Katsuki befejezhette volna a mondatot megcsókolta, ezzel hallgattatva el a szőkét. És ikerült visszahoznia is abból a vörös ködből, amiben volt. Viszonozta párja csókját és már a dereka köré fonta volna karjait, mikor [Név] megszakította a csókot.