Alvilági Szerelem

Sötétségben

Nem láttam semmit majd egyszer meg hallottam valami furcsa hangot

-Üdv itt!

-Te meg ki vagy? -kérdeztem remegő hangon. Nem tudtam ki kérdezett, de viszhangzott a hangja.

-Hát nem ismer meg a saját lányom? Anyád nem tanított rendre?

-Várjunk először is mi a neved?

-David Wilson, vagyis..most már Alastor
ezután torzmosolyt csalt az arcára.

-Ez nem, lehetetlen. - ezután minden elsötétedett elájultam. Máshol ébredtem fel, kicsit ismerős volt a hely, de nem emlékeztem honnan.

Miután szét néztem elkezdtem keresni a telefonom, nem találtam. Majd meg csörrent átmentem egy másik szobába ahol megláttam valakit, aki eléggé rózsaszín volt. Láttam, hogy nála van a telefonom, oda akartam rohanni, de mielőtt oda értem volna megbotlottam valamiben és rá estem arra a fiúra. Elvesztem egy perce a bíbor vörös szemeiben, majd valaki kopogtatott, Alastor volt így hát felpatanttam.

-Clare mit csináltál ugye nem tepert le Angel Dust?
-Mi nem! Nem is ismerem. Egyáltalán ki ő?

-Clare Angel Dust, Angel Dust Clare - mutatott be minket egymásnak Alastor, kezet is fogtunk, de lefagytam a nevénél....

Majd Alastor átvezetett a szobámba, mondta hogy feküdjek le kicsit pihenni.
Arra keltem, hogy valaki kopogtatott megnéztem az időt, délután négy volt, kinyitottam az ajtót nem volt ott senki, egyszer csak egy szőke hosszú hajú lány elém ugrott.

-Szia , Chralie vagyok a pokol hercegnője, enyém a hotel érezd magad otthon:)

-Szia, Clare vagyok. Nem tudom, hogy kerültem ide viszont már találkoztam Alastoral és Angel Dustal....- itt egy picit elvörösödtem

-Gyere körbe vezetlek Pentagram városában, majd elmegyük ruhákat venni!