Érzések Közt {One Direction ff.}

48.rész

Sophie lecsapta a laptopot, majd a tenyerébe temette az arcát. Pár kínosan csendes perc múlva felnézett. Arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
-Kimennétek kérlek?-nézett a fiúkra, de Louissal még váltott pár szót. Niall felállt, ő ment ki először. Utána Zayn, Liam, majd Louis. Én mozdulatlanul ültem a széken, és tartottam a lánnyal a szemkontaktust. Miután Louis becsukta maga mögött az ajtót, a lánnyal szótlanul meredtünk egymásra. Hirtelen legörbült a szája, és szemei könnybe lábadtak. Felpattantam, és a lányhoz siettem. Amint odaértem, karjaimba borult. Könnyei eláztatták a ruhám, de nem is ez a lényeg. Vállai rázkódtak a sírástól. A mellkasomba szipogott, utána pedig felnézett rám.
-Kérlek ne haragudj rám..-sírta el magát újból.
-Shh, nyugi Sophie. Nem haragszom, de kérlek nyugodj meg-simítottam ki arcából a hajtincseket.
Bólintott, majd odaléptünk az ágyhoz. A lány felém fordulva magzat pózban feküdt, én pedig vele szemben.
Beszélgettünk, bármiféle feszültség vagy szomorúság nélkül. Mikor csend telepedett közénk, úgy döntöttem, tisztázom a dolgokat.
-Figyelj Sophie. Szerintem tisztázni kéne a dolgokat-szóltam, mire a lány csak bólintott.
-Igen, én is így gondolom. De neked szerintem több fájdalmat okoztam a hülye fejemmel, szóval kezdd te-magyarázta.
-Rendben. Először is, amikor megláttam a cikket, hogy elvileg együtt vagytok Zaynnel, azt hittem, ott halok meg, annyira fájt. A szívem millió darabra tört. Fájt. Nagyon. De nem tudtam vele mit csinálni. Megtörtént. Azért mentem el, mert szükségem volt az egyedüllétre. El akartam rendezni a fejemben a gondolatokat. Ezért mentem el-miután ezeket a mondatokat kimondtam, a padlót kezdtem bámulni. Nem láttam Sophie reakcióját. Pár pillanat múlva megszólalt.
-Oké-sóhajtott.-Én jövök. Zaynt azért csókoltam meg, mert.. mert talán többet éreztem iránta, mint aminél kellett volna. Legbelül a tudatalattim azt szajkózta, hogy ez egy nagyon rossz ötlet, de nem hallgattam rá. Egyszerűen megtörtént. Csak egy pillanat kellett hozzá. De.. ne haragudj, hogy régebbi témát hozok fel, de amikor részegek voltunk... Akkor sem történt semmi, csak pár részeg csók. De ha nem ittunk volna annyit, az sem történt volna meg. Na de a témához visszatérve, rettenetesen sajnálom, hogy megcsókoltam. Nem volt helyes. Ezt mindannyian tudjuk. És.. nekem is fájt, hogy jöttem be a szobába, és csak a hűlt helyed találtam. Én is összetörtem belül-mondta ki könnyes szemmel.

-Tudom. És sajnálom-suttogtam.
-Mindegy. És... Ugye szent a béke?-kérdezte suttogva.
-Mi az hogy-súgtam mosolyogva, ami mosolyt fakasztott arcára. Most én hajoltam hozzá, és jó szorosan megöleltem.