•|KPOP Imagines|• [kérések;ZÁRVA]

THE BOYZ - Juyeon I.

a road to kingdom kihozta belőlem az állatot úgy érzem xdd
ez most nem csak annak köszönhető, hanem Ongi számának is, vagyis a szövegnek semmi köze sincs hozzá, de a hangulat megvan 

jah, azt nem mondtam, ult-om a drága, mégráadásnak a harmadik a hat közül, szóval jah xd

igen, part I., mivel tervezek egy második részt is ennek, azt hiszem megérdemli.

asszem hosszú, de majd meglátjátok. lehet, hogy csak tartalmilag sok. olyan témát érint, amit már rég szerettem volna említeni, de nem feltétlenül így, végülis a lényeg megvan.

ehhez jó olvasást ;)

––––––––––———

Mindenkinek van vagy volt kiskorában egy bizonyos traumája. Ha nem is olyan nagy, mégis valamitől félt annyira az illető, hogy éjszakákat sírjon át miatta, ha csak rá kell gondolnia. Ezek a traumák nem feltétlenül sokkhatás miatt alakulnak ki, lehet egyszerűen valakinek az elvesztése, aki nagyon közel állt hozzánk, vagy egy kisgyereknek egy szeretett játékának az elromlása. Ilyenkor mindenki azt gondolja, hogy majd pótolva elmúlik a gyerek sírása, de nem minden esetben sikerül ezeken tovább lépni, és életünk végéig bennünk marad.

A te helyzeted viszont egy kicsivel bonyolultabb. 

Kiskorodban egyszerűen rajongtál a vízért. Amikor alkalom adódott rá a szüleid mindig elvittek a helyi fürdőbe és egész délutánokat töltöttetek ott. Amikor eljött a hazamenetel ideje szabályosan toporzékoltál és kiabáltál a bőgés mellett, hogy nem szeretnél kimenni a vízből, de aztán mindig megnyugtattak, hogy másnap újra eljöttök. Ezt az ígéretet sosem szegték meg, te pedig szép lassan érezted, ahogy a víz a részeddé válik. A második otthonoddá és a részeddé vált. Elválaszthatatlan páros lettetek, ami később versenyek formájában is mutatkozott. A szüleid pontosan a víz szereteted miatt írattak be egy úszó tanfolyamra, amit te jobban élveztél, mint vártad. Amellett, hogy minden vízben töltött perced az életet jelentette számodra, a kitűzött versenyeken is az elvárt eredményeket hoztad haza. Tehetséges voltál, nincs mit tagadni ezen, csodájára jártak az edzők és a már befutott élsportolók is. Csodagyerek voltál, egy szenzációsan jó sportoló. 

Te pedig csendes természeteddel leginkább minden sikered a víznek tulajdonítottad. Szeretted, amennyire ember csak szeretni tud valamit. Minden egyes alkalommal, mikor bőrödhöz ért az első csepp víz, már érezted, ahogy teljesen más szemmel látod a dolgokat, és sokkal tisztább képet kapsz az életről. Nem egyszer aludtál el a gyakorló medencében, vagy otthon egy teli kádban. Annyira megnyugtatott a víz magad körül, hogy inkább érezted már néha magad sellőnek, mintsem élő embernek. Innen kaptad beceneved, „Vizek Sellőlánya”. Először csak poénból, később viszont már saját neved helyett ezt a nevet használtad versenyeiden. Hosszú távú úszó voltál, ami méginkább nyomatékosította az emberekben, hogy bizony te komolyan gondolsz mindent, ami a vízzel kapcsolatos. 

De ugye sosem lehet minden tökéletes.

El kellett jönnie annak a napnak, mikor pályafutásod egy csúnya balesettel fejezted be, egy igen mély és fájdalmas traumával. 
Épp az év legnagyobb versenyén képviseltetted magad, ahol a helyi folyón kellett egy bizonyos távot leúszni. A rajtnál már gyanakodtál, hogy valami nem olyan, mint szokott lenni, de elengedted magad, és átadtad teljes valód a lételemednek. A vízben olyat éreztél, amit nem szoktál, de azt hitted, hogy veled van a baj. 
Pedig nem.
Már épp a cél előtt voltál, mikor a melletted úszó feléd közeledett és egy jól irányzott mozdulattal vágott kupán lábával. A célba ő ért be elsőnek, de ezért a tettéért kizárást kapott. Te pedig süllyedni kezdtél. Bele, a mély, és gyors folyású vízbe. Fejed üres volt, mégis rengeteg hang sikított benne. Láttad a Napot, amely csak úgy tűzött, láttad a kék eget, szívtad a levegőt. De tüdőd a friss oxigén helyett a vízzel küzdött. Nem fuldokoltál, egyszerűen csak vártad, hogy a legjobb barátod, a saját részed megmentsen attól, ami a mélység alján várna. Tested mozdulatlan volt, pedig most mindennél jobban vágytál arra, hogy kimehess a vízből. 
Aznap nem kaptál segítséget a víztől. Sőt, inkább ő húzott téged magába, a vad valójába. A vízimentők miután megtaláltak küzdöttek az életedért, majd stabil állapottal kórházba kerültél. Életed leghosszabb egy hónapja volt az, amit kórházi körülmények között töltöttél. Ha csak szóba került a víz, te sikítottál és fuldokolni kezdtél, így fürdetni is csak édesanyukád segítségével tudtak.