Véletlen találkozás

6

Fáradtan kelek ki az ágyamból és a konyha felé megyek.
Még mindig fáj a fejem a tegnap esti dolgok miatt, újra eszembe jutottak a szüleim és ismét sírásba kezdtem. Lecsúsztam a hideg márvány padlóra és összekulcsoltam a kezemet a térdeimnél és ráhajtottam a fejem. Nem tudom meddig lehetem így,annyit vettem észre hogy valaki felemel a hideg kőről és bevissz a nappaliba és lerak a kanapéra. Miután betakart el is aludtam, arra keltem fel hogy iszonyatosan szomjas vagyok és mikor felálltam észrevettem hogy az aki le rakott aludni és be takart Noah volt, ugyan is békésen aludt a fotelben. Hirtelen meg szédültem, de Noah ott termet mellettem és el kapott.
Majd le fektetett ismét a kanapéra.

- Mit hozzak neked Emily?-kérdezte Noah.

- Egy pohár vizet, köszönöm.-mondtam neki fáradtan.

- Máris hozom hercegnő.-mondta mosolyogva.

Noah hamar be ért a pohár vízzel a nappaliba, én azonnal meg is ittam amint oda adta a kezembe.

-Arra gondoltam elmehetnénk valahova ebédelni szólalt meg hirtelen Noah.

- Rendben Noah, akkor le fürdők és fel veszek valamit.-mondtam mosolyogva.

Fürdő fele vettem az irányt, hamar lezuhanyoztam és elkezdtem készülődni. Fel vettem egy fekete egybe részes feszülős ruhát és felfogtam a hajamat.
Lépcsőn le felé menet össze találkozott a tekintetem Noahéval, Noah hamar bontotta a szemkontaktus ugyan is teljesen végig mért és elismerően bólintott.
Gyönyörű vagy hercegnő szólalt meg hirtelen Noah.

-Köszönöm.-válaszoltam és teljesen elpirultam.

Ajtó felé vettük az irányt, felvettem egy fekete magassarkút és kimentünk az ajtón én pedig be zártam azt. Be ültünk az autóba még én bekötöttem magamat Noah elindította azt autót és ő is be közötte magát. Majd lassan le gurultunk a kocsi fel járóról és elindultunk ebédelni. Sokat ültünk autóba, néha Noahra vezettem a tekintetemet és ő is így tett az út alatt nagyon sokszor néztünk egymás szemébe.
Majd megálltunk a fehér vendéglő előtt, ami az Eleonóra konyhája nevet viselte. Az előtt soha nem jártam itt, boldogan szálltam ki az autóból és egyből a bejárat fele vettük az irányt, leültünk egy asztalra amit Noah foglalt az ablak mellet. Egyből oda jött egy kedves pincér, Jack volt a neve.
Ez volt rá írva a kis kártyára ami az ingjébe volt tűzve.
Nem szerénykedtem egyből rendeltem.

- Szeretnék kérni egy sajtburger szószos tésztát,köszönöm.-mondtam a pincérek.

-Más valamit hölgyem?-kérdezte a pincér.

-Nem köszönöm.-válaszoltam mosolyogva.

- És ön uram?-kérdezte a pincér.

- Én egy közepesen át sütőt Steaket szeretnék krumplival.-mondta Noah.

-Rendben, amint el készültek hozzuk.-mondta a pincér kimérten.

Fél óra sem telt el és a pincér megjelent a megrendelt ételeinkkel.

- Jó étvágyat Noah, köszönöm hogy el hoztál.-mondtam ki csattanva az örömtől.

- Jó étvágyat hercegnő, téged bárhová el viszlek.-mondta Noah mosolyogva ezzel meg villantva 1000 wattos mosolyát.

Erre a reakcióm csak az volt hogy a fejem paradicsom vörössé vált, hirtelen köpni nyelni nem tudtam annyira le sokkolt amit Noah mondott.
Jó volt Noahval lenni, mellette el felejtettem a világ össze problémáját, és úgy éreztem mellette biztonságba vagyok.
Miután végeztünk Noah fizettet és el köszöntünk, be szálltunk az autóba és elindultunk haza.

- Emily elviszlek egy helyre ahova gyerekenként sokat vittek a szüleim.-mondta Noah az utat figyelve.

- Rendben Noah, ez jól hangzik.-mondtam boldogan.

Meg is érkeztünk egy tóhoz ,mire oda értünk teljesen be sötétedett. De sötétben gyönyörű volt, a lámpák amik be világítottak a tavat ezzel a tó vízs vissza verte Noah és az én tükörképemet ahogy egymás mellet állunk. Nem tudom pontosan meddig voltunk kint mert én el aludtam Noah karjaiban. Csak azt vettem észre hogy az utcában amiben lakók, az utcai lámpáknak a fényei meg világítják Noah arcát ahogy mennyasszonyi pózba kivesz az autóból és bevisz a házba.