Tempestas utcàit làtszólag teljesen elnyelte a sötètsèg.Csak nèhàny ablakon àt szűrődött ki halovàny fèny,mely apró szentjànosbogàrként pislàkolt az urcàkra takaróként boruló sötètsègben.Mindenhol csak a mindent elsöprő,fàjdalmas csend,melyet pàr kóbormacska apró lépte tört meg...vagy mègsem mindenhol.A làtszòlag kihalt vàros egy utcàja ugyanis magàt a csodàt tàrta azok elè,akik erre azok jàrtak.Az Angelus utca szinte táncolt a csillagos ègbolt alatt,megtestesítette magàt a vidàmsàgot,ahogy macskakövein és hàzain vízhagoztak a gyerekek szívmelengető kacajai.Szìnek lavinàjaként tündökölt az èlet fehèr vàsznàn,ahogy okker,narancs ès vörös fényeivel egy tàvoli dallamot jàtszott.Temèrdek bòdè sorakozott az utcàban és a sok finomsàg ès fűszer illata vonzotta hozzàjuk az embert ,mint a lepkèt a làmpa fènye.Szìnes làmpàsokat aggattak a hàzakra ès viràgszirmokat szòrtak a földre."Mire ez a nagy felhajtàs?" kèrdezheted te,aki ezt a történetet hallja.Június huszonegyedike volt ugyanis,a Lux Festa,avagy a fèny ünnepének napja.Az utca közepén lévő szobor àbràzolta azt,akit a Lux Festa napjàn imàdtak,Luminat,a fény istennőjét.A szobor körül az emberek vidàman ènekeltek ès tàncoltak ès mintha Lumina is boldogan mosolygott volna az emberekre.Amikor a zene elhallkult ès a muzsikusok szünetet tartottak,az emberek leültek egy egy lépcsőre és vidàman fecsegve vàrtàk a következő dalt.Àm ekkor valami àthatolt a nevetèsen,zajon...egy kedves,làgy hang,ami olyan gyönyörűen csengett,hogy mindenki elhallgatott ès egy irànyba fordult.Egy hàz felè fordultak,ami felett màr eljàrt az idő,de nem az öreg hàz volt az èrdekes,hanem a tetején ülő àrnyék mely szûntelen énekelt.Egy làny sziluettje rajzolódott ki,szemèbe hùzva a csukjàjàt,ezzel eltakarva az arcàt.Csak gyönyörű mèzszőke fürtök lógtak ki a csukja alòl,azokat fújdogálta a szèl mint akàr arany szalagokat.Csak ült ott ès énekelt egy ismeretlen nyelven,a hangjàban olyan erővel,hogy az eddig ünneplő emberek arcàt könny àztatta.A titokzatos làny mintha felèbredt volna àlmàból ,melybe saját dala ringatta,èszrevette a felè meredő tömeget ès akàr egy macska,könnyeden felugrott.Egy balerina kecsessègèvel rohanni kezdett a hàzak tetejèn.Anyag szakadt halk recsegèssel ès az àrny maga mögè aranybòl vont esőt húzott.Az aranyérméken megcsillant a fény,ahogy az utca köveire hullottak.A tömeg még mindíg nèmàn nézett a titokzatos alak utàn ès a temèrdek aranyra,csak egy halk,reszkető hang szòlt a mosolygó szobor felől:
-Angelus nigrum...
Majd az utca végèben,a tàvolban eltűnt....az a fekete angyal.
