6 fejezet

225 14 0
                                    

*Jennie szemszöge*

A reggelem megint úgy telt ahogy eddig.. Unalmasan... Bár én már hozzá szoktam viszont most más volt... Hallottam, anyájék veszekednek... De sose szoktak.. Muszáj megtudnom mi történt.
Halkan kinyitottam az ajtót és hallgatózni kezdtem.
-Te is tudod jól Hyungwon, hogy nem akar semmit se elérni ez a gyerek.
-Lia állj le, nem kéne rá erőltetni az egyetemet és talán tudná mit akar valójában.
-Rendben akkor állj mellé. Elmentem, dolgozni szia.
-Menjél akkor.

Rólam volt a vita... Már anyájékat is idegelem.... El kéne szöknöm... Talán jobb lenne mindenkinek....
Igen így lesz...

*Lisa szemszöge*

Már indulunk hazafelé.. Sokan megsérültek, úgy érzem nem jól irányítottam most a csapatot. Pihenésre van szükségem. Ez nem lesz így jó.
****
Az út csendes volt mire megérkeztünk már apa várt engem idegesen... Talán tudom miről akar beszélni.
-Lisa mégis mi a francot csináltál? El tudod képzelni hány katona veszett most oda? Hányan sérültek meg, és ha kidoblak innen?
-Bocsánat, egyszerűen fáradt vagyok. Nekem is kéne a pihenés, hogy ne ki merülten jöjjek dolgozni, sajnálom, hogy elcseszem a munkámat vagy a tiédet... Sajnálom...
Azzal ki mentem nem érdekelt már, hogy mit mondd vagy a katonaság... Muszáj pihennem.

*Tzuyu szemszöge*

Reggel iszonyat jó volt arra ébredni, hogy Dahyunie fekszik mellettem meztelenül.
Hát igen... Történtek tegnap dolgok. Ma este jön Lisa szóval van addig időm vele lenni.
Nagyon sokat.

*Lisa szemszöge*

Tzuyunak nem szóltam, hogy megyek lehet meglepődik lehet nem nem nagyon érdekel már.
Amint le parkoltam a kocsimmal elkezdtem gondolkodni.
Vajon tényleg csak a fáradtság miatt van..?
Vagy már nem akarom a munkám.. Máshová nem tudok menni... Vagy csak szerelemre vágyok ami nem szexre megy.?
Nem tudom..
Kinyitottam az ajtót és csendben be mentem. Senki nem volt otthon vagyis azt hittem... Ruha darabokat láttam a földön...
Wtf mégis mi történt itt.?
A hálószoba felé kezdtem el sétálni óvatosan nehogy meghallja valaki, hogy itt vagyok.
Majd be nyitottam... Nem várt látvány fogadott.
-Lisa. Te mégis mit keresel itt?
Tzuyu felkiáltott, mire a mellette fekvő lány fel riadt.
-Gondolom haza jöttem, ez az én szobám lehet innen kifelé takarodni.
Szóltam, rájuk mire mind a ketten kapni kezdték a cuccaikat.
-Lisa ne...
-Tzuyu! Kiabáltam rá, iszonyat mérges voltam rá...
-Nem akartam...
-Tűnj el a szemem elől és vissza se gyere! Sok boldogságot.
Mondtam a szemébe és félre álltam, hogy szabad út jusson neki.
Lehet hogy erős voltam.... De nem ez hiányzott nekem...

A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now