Tökéletes gyilkosság

1.Fejezet

"Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak." Alyson Noel

Egy magas szemüveges férfi lépett be az üzletbe, elegánsan volt felöltözve, az illemnek megfelelően. Egy tűzpiros ing volt rajta és egy fehér élre vasalt nadrág, a férfi tekintetét átvezette a bolton, majd a bent guggoló személyhez lépet. Kecses és gyengéd érintéssel hívta fel magára a figyelmet, hiszen úgy tűnt, hogy az ott dolgozó nem hallotta meg az érkezését. A fekete hajú összerezzenve pillantott fel, s felállva eddigi helyéről végignyalt keskeny ajkain, kezeit pedig beletörölte a köténybe, ami óvta a piszoktól. A fekete hajú férfi a nála pár centivel magasabbat végig mérve elítélte, hogy biztos randira tart. A vele szemben álló nem szólalt meg csak a férfi arcát figyelte, olyan tekintettel mint aki valami gyönyörűt lát. 

-Elnézést, tudok valamiben segíteni? -szólalt fel az ott dolgozó, a szőke hajú pedig észhez térve helyeslően bólintott. 

-Igen, szeretnék egy szép csokor rózsát. De azt hiszem nálad szebbet nem fogok tudni kapni. -a férfi megeresztett egy kedves meleg mosolyt, amelyre a dolgozó, akinek a névtábláján az Aizawa állt, a férfi a bók hatására megforgatta barna szemeit. Majd összeszedet pár szebb rózsát, amelyet ellátott egy szép nagy masnival, ezek után tekintetét a vevőre emelte. 

-Esetleg bele írjak valamit? -kérdezte meg a pultra téve kezeit. 

-Nem köszönöm, bűn lenne ha a te szépséged írná meg annak a nőnek a levelet. Úgy érezném, hogy elveszne a szépséged. -a szavakra ugyanazt a reakciót kapta, a szőke hajú felkuncogot. -Yamada Hizashi vagyok, és téged hogy hívnak gyönyörűm? -a bajszos férfi előrébb dőlt és ahogyan elvette a csokrot a másik kézfejére simitot. 

-Nem gondolom úgy hogy ez lényeges lenne uram. Az összeg pedig 2197 jen lesz. -a fekete hajú a kasza elé lépett és onnan pillantott vissza fel. Majd a pénzt kézhez kapva visszaadta a visszajárót, s elindult vissza a virágokhoz, oda ahol abbahagyta. Yamada feszülten mosolyodott el, felfogta hogy lekoppintották, viszont megbocsátott a szépséges férfinak. Elhagyva az üzletet, nem mást hagyott maga után, mint a feszültséget a fekete hajú férfiban. A földre leguggoló illető nem szerette az embereket, főleg az érzelmeket. Gyűlölte és mindig azon volt, hogy kiirtsa magából, ahogyan saját magát is a világból. A férfi keze megremegett ahogy belegondolt, hogy pont egy olyan személy flörtölt vele, aki a barátnőjéhez, jegyeséhez tart. Aizawa idegesen harapot alsó ajkára, majd kezét szorította erősen megpróbálva lecsillapodni, persze ezzel nem ért semmit se, csak annyit hogy elhatározta magát, hogy amint hazaér a fürdőbe veszi az irányt, hogy megfelelő büntetést mérjen ki magára. Egyáltalán nem élvezte azt amit tesz magával mégis utána egy érdekes kellemes érzés lengte be agyát és izmait. 

[■■■]

A virágos boltból kilépő férfi kezébe a csokorral indult meg célirányosan egy lakáshoz, ahol már ott várta egy kedvesen mosolygó hölgy. A nő boldogan vette el a rózsákat és a növényeket vízbe helyezte el ne száradjon, e közben Yamada megvált lábelijétől és besétált a nappaliba, de látható volt arcán, hogy teljesen máshol jár. A kanapén helyet foglalva simogatta meg saját kézfejét, majd pillantott a hölgyeményre, aki csevegést kezdeményezet vele. Viszont Yamada egyáltalán nem értette mire is kéne igent mondania, teljesen a virágáruson járt az agya, s csak arra tudot gondolni, hogy újra akarja látni. 

-Drágám nem is figyeltél? Esetleg történt valami? -ült le a szőke hajúhoz és simított végig a férfi karján, majd aprócska kezét felhelyezte az elkalandozót személy mellkasára. 

-Nem, nincs semmi baj Yumeko. De mit kérdeztél? -fordult testével a lány felé, s kezével megsimogatta a fekete tincseket, amelyről újból csak a virágárus jutott az eszébe. Neki biztos, hogy puhább tapintású a haja, hiszen látszik a hajszerkezetén, még Yumekonak kevés és száraz. 

-Azt, hogy be szeretnélek mutatni, majd nemsokára a szüleimnek és remélem ez nem baj neked. De ha baj akkor nem kell igent mondanod. -felelte Yumeko és közelebb csúszott a férfihoz. 

-Kedves ajánlatt, de úgy érzem nem baj ha várunk még vele. -magyarázta Yamada, majd hátrébb húzódott az érintéstől. A nőnek ez feltűnt és összeszűkítette a szemét, amelyre a szőke hajú férfi felnevetett és megsimogatta Yumeko arcát. -Mi lenne ha ma itt aludnék? -kérdezte meg, hogy ne terelje magára a gyanút. Yumeko okos lány volt, s jól ki is tudta ezt használni, amivel Yamada tisztában volt. Így hogy ne kerüljön szorult helyzetbe, ki kellet találnia valamit, amely végül ez a borzalom volt. A férfi imádott szerelmes lenni, az az érzés maga volt a gyönyör és a melegség. Viszont nagyon hamar túlzásba tudott esni, ami miatt már nem volt annyira kelendő, s könnyen szeretett bele az emberekbe is. 

-Velem alszol? -kérdezte meg a nő felcsillant szemekkel és idomait megvillantva dőlt közelebb partneréhez, Yamada erre feszülten mosolyodott el. 

-Ez csak természetes Yumeko-chan, de akkor mit szeretnél csinálni? -a férfi szőke tincseit eligazgata majd a nő reakcióját várta. Nem olyan rég jöttek össze viszont Yamada abban biztos volt, hogy nem illenek össze csak kihasználják egymást. Most viszont, hogy ott volt a virágfiú teljesen észhez tért és menekülni akart Yumekotól. Vissza akart menni a fekete hajú férfihoz és magába bolondítani, azt akarta hogy szeretgese Aizawát, hogy simogassa, hogy teljesítse minden kívánságát. S mégis most egy apró keskeny törékeny testett dédelget, míg a szíve legmélyén az izmosabb testalkattal megáldott férfit tartaná ilyen gyengéden karjai között. Inkább az ő fülébe suttogná ezeket az aranyos, szívmelengető szavakat nem pedig Yumekonak. 

[■■■]

A tűzforró vízben ülve számolt lassan visszafelé száztól, a fekete hajú férfi. Egy könyvben olvasta, hogy ha túl sokáig marad meleg vízben az erei kiduranhatnak, ő pedig arra vágyott. Ez megfelelő büntetés lenne a mai nap miatt, most igazán megérdemelné, hogy ez a módszer beváljon. Megérdemelné a fájdalmat, azt hogy bűnhődjön. A férfi mire a nullához ért felnyögött és hátra döntötte a fejét, újbóli sikertelen öngyilkossági kísérlet. Aizawa megfeszített állkapoccsal nézte a plafont, majd kimászot a kádból. S ahogy törölközött felfedezte, hogy bőre fel vöröslött és fájt enyhén számára. Elmosolyodott majd felvette pizsamáját és az ágyához sétált, amelyben már ott várta a könyve, amit olyannyira szeretett olvasni. A könyv témája nem más volt, mint az öngyilkosság. Minden egyes betűt imádott benne, s már kívülről tudta az összes oldalt, a nyomtatási hibákat benne. Túl sokszor pörgette már át az olvasmányt, olyan részletességgel tudot róla mindent, minthogyha ő írta volna igazából. Aizawa aznapi utolsó gondolata nem más volt mint az elegánsan öltözött Yamada Hizashi.