Együtt az Exatlon után is...

Otthon, édes otthon

-Helló Magyarország/ léptem ki a repülőtér kijáratán, majd a bőröndömet magam után húzva indultam megkeresni a családomat.
-Szia Dorka. Majd hívlak! / intett nekem Nóri
-Szia! Ajánlom is/ mosolyogtam majd tovább indultam.
Pár perc keresgélés után megtaláltam a családomat. A szüleim, a húgom és a legjobb barátnőm, mind engem kerestek, majd mikor észre vettek, a hugicám szélsebesen szaladni kezdett felém.
Új szereplők

Dorka húga, Szabó Lotti...

és barátnője Székely Fanni

-Dodiiii/ szaladt felém sikítva Lotti, majd a nyakamba vetette magát.
-Annyira hiányoztál/ szorított magához
-Te is nekem/ gördült végig egy könnycsepp az arcomon.
-Na de menjünk anyáékhoz mert már össze vissza akarnak téged puszilgatni/ nevetett fel.
-Na nyomás/ karoltam át Lottit majd a anyáékhoz sétáltunk.
-Dóri, Hála Istennek, hogy éppségben megérkeztél/ ölelt át anya.
-Jó újra itthon lenni/ öleltem vissza.
-Szia bogaram. Jó újra látni/ húzott magához apa.
-De hát minden nap láttál/ nevettem fel.
-Az nem ugyan olyan/ mosolygott, én pedig Fannihoz furdultam.
-Dodi annyira büszke vagyok rád/ ugrott a nyakamba az én drága barátnőm.

Miután a családom megölelgetett, el is indultunk a kocsihoz. Debrecenbe tartunk, ugyanis a szüleimnél megebédelünk, utána pedig haza jövök a lakásomba.
-Fanni ne vigyünk haza? /nézett apa Fannira ugyanis ő most nem jön velünk.
-Nem köszönöm, haza sétálok. Örülök, hogy haza értél Dodi. Szervezünk egy találkát mert ki faggattlak majd. / ölelt meg nevetve majd elment.
-Na menjünk szivem/ vette el anya a bőröndömet majd beszálltam a kocsiba.
-Ohh majdnem elfelejtettem/ vettem ki a zsebemből a telefonom majd posztoltam egy képet instára.