Gyilkos Lettem

1 Fejezet

Ez is egy átlagos reggel volt, nagy nehezen sikerült ki mászni az ágyból, egyből az irányt a fürdő felévetem, megfésültem a hajamat, fogat mostam, és ki választottam a outfit-em, ebből ált (sport-os vagyok) egy fehér póló és egy fekete Nike nadrág. Miután ki választottam azután az irányt ki felé vettem minden egyes reggel futni szoktam. Egy erdő mellé értem ahol egy síkitásra lettem figyelmes, egy fiú volt az, fekete kocos haja, kék szemei voltak. Azta ez egy tökéletes srác!

Oda mentem a ház ablakához ahol pont őt láttam, mikor kicsodálkoztam magam a kék szemeiben. Egy sziréna hangra lettem figyelmes, mikor megálltak a ház előtt, gyorsan a járda tül oldalára siettem. A rendőr be kiabált valami olyasmit, hogy "tudjuk itt vagy, gyere ki vagy be törjük az ajtót".

A srác a tetőn bukkant fel, én előbb vettem észre mint a rendőrök mégis inkább hallgattam. A rendőrök csak akkor vették észre, mikor egyiküjük el ordította magát hogy 'Segítség', de mire feleszméltek a férfi már holtan feküdt.

A következő pillanatban több dolog is történt elsőként az ezredes kapott ég, golyót a szívébe. Aztán még kétt fickó dőlt ki. Aztán történt valami amitt soha de soha nem fogok elfeljteni. Egyszerűen beleégett az agyamba és soha többet nem tudom majd elfelejteni vagy épp kitörölni onnét.

A fiú hátába lopozott az egyik rendőr és készül lelőni őt. Valami meg magyarázhatatlan dolog miatt elindultam a rendőr felé. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért de a késemet elő kapva a hátába szúrtam. Ilyedten kaptam el a kezemet amikor egy vércsepp rá csöppent, majd amikor előttem kidölt a rendőr a srác rám kapta a tekintetét.

Egyet bólintott és tekintetben valami olyat véltem felfedezni, hogy "ügyes vagy", mire egy ilyet tekintetét kapott válaszul.

A srác egymás után intézte el a rendőröket. Nekem meg a szívem egyre jobban dobogott, nem tudom, hogy mi váltotta az ki belőlem. Lehet, hogy az adrenalin szintem volt, vagy a fiú látvány, de talán a rengetek hulla látványa miatt is lehetett. Mikor már nem voltak ugye rendőrők láthattam közelebbről is őt, kb. 17-18 éves fiút láthattam, úgy körül belül 1,79 magas lehetett (én 1,65 vagyok) meg ugyebár tenger kék szemei voltak. Közelről nagyon szép, mikor már 10 perce csak néma csendben bámultuk egymást akkor megszólaltam.

-Hogy hívnak?

-M - mondta, mire egy kisebb mosolyra húztam a szájamta

-És téged? - kérdezte

-Z - mondtam halkan mire újra rákérdezett.

-Z - mondtam már hangosabban, mire aprót bólintott. Mire újra megszólaltam voltam, ő már megtette helyettem.

-Még látjuk egymást - húzta mosolyra a száját, majd a következő pillanatban eltűnt.

Estig kovájogtam a városba, mire hazaértem szüleim már aludtak, fel mentem az emeletre de nem a szobámba vettem az irányt hanem a fürdő felé.

Amikor rá tekintetem a véres pólóra hirtelen leolvadt a mosoly az arcomról és helyet egy rémült arc jelent meg. Lassan leeset, hogy mit tettem el és lessan el kezdtem mondogatni, hogy "nem vagyok gyilkos" és egyre gyorsabban és hangosabban, igaz csak annyira hogy anyájékat ne ébreszem fel.

A tús alá álltam és addig áztatta magam ameddig el nem tudtam felejteni az egészet, illetve csak szeretem volna.

********

A plafont bámultam míg az álom magával nem vitt, reggel mikor fel keltem anyu ott ült a babzsákcotelemben és komoran nézet rám.

-Ez mi? - vette elő a háta mögül a véres pólómat. Ó, basszus.