★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

2. Fejezet - Baj baj hátán

Amikor kitárult előttünk az ajtó, lesokkoltam. Amit ott láttam, az nem volt semmi...

A teremben egy csomó asztalt és rouletett lehetett látni. Minden asztalnál ott ült legalább két osztálytársam. A csodálkozástól megdörzsöltem a szemem, hogy tényleg igaz-e, amit látok.

- Mi a baj Deku-kun? - kérdezte aggódással a hangjában Uraraka.

- S-semmi... N-nekem most haza kell mennem! Szia! - mondtam, majd úgy ahogy voltam, kifutottam a teremből.

- Várj! - hallottam még Ochako hangját, de nem fordultam vissza.

Azonnal meg akartam tudni, hogy mi folyik itt. Azonnal. Felhívtam anyát, hogy ma Uraraka-sannak nem volt jó az időpont, és így nem tudtunk találkozni.

- Oh, szegény. Vajon mi jöhetett közbe?

- Biztos valami fontosabb dolga akadt, így nem akartam zavarni - haraptam ajkaimba, majd egy kis idő után folytattam mondandómat - Haza tudnál vinni kérlek?

- Persze Izuku. Máris indulok.

- Okés, köszi anya.

Pár perccel később anya meg is érkezett. Ahogy beszálltam az autóba, csak ennyit mondtam:

- Anya, amilyen gyorsan csak lehet, azonnal vigyél haza - lihegtem.

- Miért, Izuku? Rosszul vagy? És hol a ruhád? - zúdította rám a kérdéseit anya, miközben elindította a kocsit.

- Egy; Nem, nem vagyok rosszul. Kettő; Háát... - néztem bele a hátizsákomba, és óriási szerencsémre ott volt - Itt van.

- De miért cserélted le? - kérdezte a nő értetlenül.

- Az nem fontos...

♠

Amikor hazaértem, rögtön belevetettem magam a nyomozásba. Csak ez számít. Most csakis ez.

Azonnal meg kell tudnom mi van itt...

Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a híreket, hátha valamit találok. Találtam is;

A U.A Hősképző 1/A osztályos diákjainak furcsa szokása

Furcsa dolgokat csinálnak mostanában a híres 1/A osztályosok

Megdöbbentő; A U.A Gimnázium 1/A -ja minden délután Yaoyorozou-kun háza előtt tolonganak

Ilyesmiket találtam. Igazándiból semelyikből sem tudtam meg semmit. Óránkon át gondolkoztam, hogy most tulajdonképpen mi is folyik itt.

Egyszer csak homlokon csaptam magam. Eszembe jutott, hogy amikor hazajöttem, mit is hallottam a TV -ben;

(Flashback:)

Az előbbi vidámságról elfeledkezve, fáradtan dőltem be az ágyba. Újra itthon. Újra itthon vagyok. Szememet csukva tartva gondolkodtam el, hogy mit is tanultam az utóbbi 13 hónapban. Végigfutott az agyamon a Mirio-Senpai - al töltött napjaim összes emléke. Hogy fürödtünk a tengerbe egymást fröcskölve, mint az 5 éves óvodás kisfiúk. Hogy mennyit nevettünk és beszélgettünk elalvás előtt. Hogy mennyit járőröztünk a tűző napon a meleg hősruhánkba. És mennyi kis piti bűnözőt kaptunk el.

Gondolatmenetemet a TV -ből megszólaló ismerős hang szakította meg. Az NHA riporternek komoly, szigorú hangja. [Írói megj.: Gomene', de nem tudom a nevét.]