Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

17

Asahi szemszög

Egy kisebb táskába össze szedtem ami kell. Ivóvíz, nasi meg hasonlók. Ma olyan estefelé érünk vissza, esküszöm én ott fogok meghalni. Mi a jó Istent fogunk a hegyekben, meg az erdőkben egy egész napot csinálni?
A tanár szólt, hogy alkossunk párokat, mert amilyen szerencsétlenek vagyunk, elvesznénk valahol. Noyának meg is ragadtam a karját míg lehet. Vagyis meg ragadtam volna de valaki hirtelen megszólított.

- Ömm..Asahi-san?- szólított halkan egy körülbelül Noyával egy magasságú lány, a másik osztályból, mert nem ismerem. - Állunk együtt? - kérdezett félénken.

- Hát..- Nishinoyára kaptam a tekintetem és észre vettem, hogy pont előttem össze állt az egyik osztálytársával, úgyhogy már mindegy. - Igen. - válaszoltam neki és mellé is álltam a sor legvégén. El is indultunk az erdő mélyébe.
Az egész séta abból állt, hogy a tanárnő, minden random madárra rámutatott, elmondta a nevét majd a latin nevét, meg pár dolgot. Ez igazából senkit nem érdekelt ezért beszélgetéssel töltöttük el az időt. Lenéztem a lányra aki csak zavartan pillantott erre-arra. Jobb ötletem nem volt az idő elütésére ezért beszélgetést kezdeményeztem vele.

- A nevedet még nem is tudom..

- Rajna..a nevem ( ¯\_( ͡° ͜ʖ ͡°)_/¯ ) - szakított félbe.

- Amúgy.. honnan tudtad a nevem? - kérdeztem, mert már régóta szúrta a csőröm.

- Hallottam amikor Nishinoya így szólított. - nagyon kerülte a tekintetem amit egy kicsit furcsáltam, de nem szenteltem neki különösebb figyelmet. 

- Értem. - és beállt az a jól megszokott kínos csend. Próbálkozott beszélgetést kezdeményezni de nem ment neki. Egy kicsit megsajnáltam ezért feltettem a legelső kérdést ami eszembe jutott.

- Na és melyik klubba jársz?

- Röplabda..

- Tényleg? Én is arra járok! - szakítottam félbe most én. Erre felkapta a fejét, végre a szemembe nézett és elmosolyodott. Az út további része a röpiről szólt. Noya és a mellette álló lány is csatlakozott a beszélgetésbe. Egész jól elvoltuk, csak úgy telt az idő. Kizártuk a külvilágot. Egyszer azon kaptam magam, hogy csak négyen maradtunk és eltűnt mindenki körülöttünk. Ez meg, hogy sikerült? Dadogva próbáltam a többiek tudtára adni a helyzetet, mert nekem tűnt fel elsőnek. Szerencsére hamar kapcsolt a két lány, de ők is olyan állapotba kerültek, mint én. Bepánikoltuk.

- Asahi-san! Legalább te szedd össze magad! - lökdösött Noya, hogy visszahozzon ebbe a világba. - Biztos észre veszik, hogy eltűntünk és megkeresnek. - próbált vigasztalni. Tényleg egy megbízható srác. Próbáltam én is össze szedni magam, elég kevés sikerrel. De valamelyest sikerült. Valaki egyszer csak bele kapaszkodott a karomba. Az ilyen helyzetekben, mindig megvan a kis reményem, hogy hátha Noya az. De meglepően Rajna volt. Egy normális fiú örülne annak ha egy lány bele kapaszkodik, vagy mi. De én ennek jelét sem érzem. Meleg vagyok, és ebbe bele kell törődnöm. Biztatóan rámosolyogtam a lányra, amire úgy tűnt, hogy kicsit megnyugodott.

- HEEEY! - kiáltotta el hirtelen magát Noya, ami olyan sokként érintett, hogy  szinte hátra estem. Már ismételte volna meg a korábbi tettét ha hárman hisztérikusan nem intjük őt csendre.

- Jó lenne ha nem csalogatnád ide a vadállatokat! - szidta le a másik lány.

- De akkor, hogy adjuk tudtára a többieknek, hogy eltűntünk?! - és így kezdődött el a hosszú veszekedésük amit jobbnak láttuk nem félbe szakítani.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve el mentünk szét nézni, hogy mégis hol vagyunk? Eléggé közel találtunk egy kisebb patakot, aminek nagyon kristálytiszta volt a vize.

- Szerinted iható? - hajolt le Rajna és bele tette a kezét a vízbe. Meg is akarta a vizet kóstolni de én inkább kiöntöttem a kezéből.

- Akár milyen tisztának tűnik szerintem nem jó ötlet. - mondtam neki kicsit szigorúan aminek köszönhetően rosszul érezte magát.

- Csak szomjas voltam és elfelejtettem vizet hozni. - megint megsajnáltam a lányt, olyan kis szerencsétlen. Levettem a táskám, kivettem belőle a kulacsom és oda adtam neki, amire ő meglepődött. - Szabad? - nézett rám csillogó szemekkel, amire csak elmosolyodtam és bólintottam. Miután ivott visszaadta a vizet és leültünk az avarba és csodáltuk a tájat.

- Asahi-san..- kezdett bele a következő témába, megszakítva a nyugodt csendet. - Neked tetszik valaki?

Bocsi, hogy késtem a résszel és még rövid részt is hoztam... És még voltam olyan köcsög, hogy úgy felyezzem be. :3....

Igen.. Sakurát át írtam Rajnára. Khm

C':