Véletlen találkozás

11

Most 5 nap pihenőt kaptunk a suliba, így lesz időm gondolataimat a megfelelő helyre rakni a fejemben. És újra koncentrálhatok a tanulásra.
Idő közben anyáék haza értek Columbiából.
Nagyon boldog voltam hogy oly sok idő után végre láthatom őket.
Katie az elmúlt napokban rengetegszer keresett engem telefonon mind személyesen, de egyikre sem reagáltam semmit.
Noah nem keresett a szünetben.
Össze pakoltam a cuccaimat mivel holnap már újra suli, hamar elment ez az öt nap.
Próbálok úgy tenni mintha semmi se történt volna de nagyon nehéz lesz.

De kitartó leszek és megcsinálom!

Hétfő:
A hétfő reggelem borzasztó szarul indult. Kapkodás volt az egész ne hogy elkések a suliból ugyan is elaludtam. 10 perc alatt rendes kinézettet varázsoltam magamnak,és elkezdtem lefelé menni és belepótlottam anyuba.

-Jaj de csinos valaki.-mondta anya.

-Köszönöm anyu!-mondtam és megpusziltam.

-Csak nem valami fiú van a dologban? -kérdezte anya.

-Nem, csak a többi ruhám a mosásban van.-mondtam és teljessen elpirultam.

-Apaa,mehetünk.-mondtam mosolyogva.

5 perc volt kocsival az út a sulihoz.
-Nagyon csinos vagy kislányom.-mondta apa és homlokon puszilt.

-Köszönöm apa, délután megyek.-mondtam és el kezdtem az iskola fele sétálni.

Láttam hogy valaki tekintete lyukat éget a hátamba. Noah tekintete volt az.Utálom hogy ennyire jól nézki, és hogy olyan gyönyörű szemei vannak.
Rettenetesen mérges voltam rá, nem akartam vele találkozni.

-Mizu hercegnő?-kiabált utánam egy ismerős hang, told ide a formás kis feneked.

Nem fordultam meg, mentem tovább amikor valaki elkaptam a karomat és vissza rántott.

-Beszéljünk.-mondta.

-Nekünk nincs miről beszélünk többet, halott vagy számomra!-Mondtam és a sírás kerülgetett.

Ott hagytam életem szerelmét ledöbbenve, pedig a szívem azt súgta mennyek vissza és csókoljam meg, de az agyam más mondott, és most az egyszer nem lehetek naiv.

Senki nem játszhat más érzelmeivel!