A zongora hangja | Niall Horan FF

▫46.Fejezet▫

Kimberly

Álmosan nyomtam ki reggel a telefonomon az ébresztőt. Még vagy másfél óra alvásra szükségem lett volna ahhoz, hogy ne úgy érezzem magamat, mint aki hajnali háromkor feküdt le. Este sokáig fent voltam, véglegesen le akartam zárni a tanulást, mivel legközelebb csak pénteken szeretném elővenni, ha szükségesnek érzem. Hamarosan itt a felvételi, minden perc számít, viszont nem akarom nagyon túlterhelni az agyamat. Így is elég volt, hogy sok év anyagát pár hét alatt ismételtem át. Egy kicsit pihenni szeretnék a felvételi előtt, a ma délutánt például Niall-lel szeretném tölteni. A múltkor megbeszéltük, hogy együtt leszünk, ezért akartam mára lezárni a tanulást. Emiatt viszont kialvatlanul keltem, ez egyetlen szerencsém az, hogy ezen a fáradtságon egy kávé remélhetőleg tud segíteni.
Kipattantam az ágyamból, még mielőtt visszaalszom, és nem megyek el dolgozni. Elvégeztem a reggeli rutinomat, majd kicsit frissebben elindultam a földszintre. A lépcső felénél megcsapott a kávé összetéveszthetetlen illata, ezért hálásan indultam tovább a konyha irányába. Pont erre volt most nekem szükségem.
-Jó reggelt!-köszöntem a szüleimnek, akik a reggeli kávéjuk utolsó kortyait fogyasztották még indulás előtt.
-Szia, Kimberly-köszöntek vissza vidáman.
Kivettem a szekrényből egy csészét, majd töltöttem magamnak egy feketét én is. Beízesítettem magamnak, kevertem rajta egyet, aztán összedobtam gyorsan egy szendvicset. Nem igazán voltam éhes, a kávéra viszont annál inkább vágytam.
-Sokáig fent voltál az éjjel-kezdeményezett beszélgetést apu, mikor leültem hozzájuk az asztalhoz.-Hajnali kettő körül kimentem vécére, és még égett nálad a lámpa.
-Igen-helyeseltem.-Kicsit tovább fent voltam, hogy ma Niall-lel tudjak lenni, bűntudat nélkül.
-Kicsit tovább?-vonta fel a szemöldökét anyu, ezzel csatlakozva a beszélgetésbe. Furcsán magas hangja szokatlan volt nekem ebben a korai reggeli órákban.-Nagyon különleges fiú lehet, ha képes vagy miatta hajnalok hajnalán még a tankönyveket bújni.
-Magamért is teszem, nem csak érte. De igen, szeretem amúgy-ittam bele a bögrémbe, kicsit belepirulva a dolgokba. Hiába vagyunk együtt már több, mint két hete, szerintem ez a pirulás sosem fog elmúlni, ha szóba kerül. Pedig igazán hálás lennék, úgy nézek ki miatta, mint egy őrülten szerelmes tizenéves lány, aki az első barátjával van együtt, ezért még nem igazán tudja kezelni ezt a szerelem dolgot.
-Csak nehogy erre a szerelmes pillanatok kárára menjen a felvételid!
-Szerintem Kimberly eleget tanult, te is láthattad, hogy mennyire szorgalmas volt-állt védelmembe apu, de nem ért vele sokat. Olyan volt, mintha a falhoz beszélt volna.
-Nem tetszik, hogy ezzel a fiúval találkozgatsz. Főleg nem felvételi előtt.
-Anya, tizenkilenc vagyok. Szerintem el tudom dönteni, mi jó nekem-mondtam türelmesen, közben segítségkérő pillantásokkal kezdtem bombázni aput. Igazából azt akartam neki jelezni, hogy az lenne a legjobb, ha most azonnal elmennének. Nem akartam magamat már most felhúzni.
-Ahogy érzed, de emlékezz, mit beszéltünk a múltkor!
-Te beszéltél, én meg hallgattam. De naná, emlékszem. Niall meg fog csalni. Niall össze fogja törni a szívemet. Csak ki akarja használni a testemet és a lelkemet. Hogyan felejthetném el?-gondoltam magamban. Ahelyett, hogy azonban szavakba öntöttem volna gondolataimat, inkább csak bólogattam, és csendben mérgelődtem.
-Szerintem menjünk-javasolta apu anyura nézve. Nem kellett kétszer mondani, elköszöntek tőlem, a következő pillanatban pedig már úton voltak a munkába.
Ahogy becsapódott a bejárati ajtó, letettem a szendvicsemet a tányéromra, és a fejemet fáradtan a tenyerembe temettem. Belefáradtam ebbe a "játékba" anyámmal. Kezdem sajnálni Niallt, hogy összejött velem. Ok nélkül apja az utálatot miattam.

Miután megittam az összes kávét otthon, és kellően felhúztam magamat anyámon (pedig nem szerettem volna), összeszedtem a dolgaimat, és még hozzá vettem a zongorásakat is (munka után egyből az iskolába megyek), elindultam a legközelebbi buszra. Óra után Niall-lel fogok lógni, szóval nem akartam kocsival menni, mivel ha megyünk valahova, úgyis az ő kocsiját fogjuk használni.