Váratlan utazás

1.Rész és egyben utolsó

-Anyu,mesélsz nekem valamit.?-kérdezte Kim.

-Oké,mesélek neked valamit,de utána alvás.

-Ígérem.-felelte Kim.

-08.24.-e.A születésnapom napja.Általában én nem is nagyon foglalkoztam ezzel a nappal.Ugyan úgy tekintettem erre a napra is,mint a többi átlagos napra.Észre sem vettem addig míg Mary a legjobb barátnőm nem emlékeztetett rá.

-Happy Birthday to you.!-kezdte énekelni miközben egy kis csokoládé tortát tartott a kezében.

Letette a tortát az asztalra,majd megölelt és meghúzkodta a fülemet is.

-Köszönöm.El is felejtettem,hogy ma van a szülinapom.

-De egy ilyen fontos eseményt nem lehet csak úgy elfelejteni.Csak egyszer leszel tizenhat.-mondta kicsit mérgesen.

-Oké.Tudom.-feleltem.

-Arra gondoltam mi lenne,ha megennénk a tortát és utána te választanál valami ajándékot.Akármit.Elmehetünk egy boltba vagy a plázába és veszünk valami csinos ruhát vagy csak beülünk egy moziba.Amit csak szeretnél.

-Együnk a tortából és menjünk ki sétálni,majd útközben döntök.

-Oké.

Mary vágott egy szeletett a tortából nekem és magának.Megettük és utána kimentünk és sétáltunk.Csak úgy bolyongtunk a ház körül ami mellett egy játszótér is volt,de oda nem tévedtünk be.Csönd volt és csak sétálgatunk.Mary várta,hogy végre döntsek és induljunk valahova.Majd hirtelen felkiáltottam mire Mary kicsit megijedt.

-Meg van.!-kiáltottam.

-Mi az.?-kérdezte türelmetlenül Mary.

-Szálljunk fel egy vonatra és csak utazunk.

-Mi.?-kérdezte döbbenten Mary.

-Majd valahol leszállunk.Egy kis faluban és felmérjük a terepet,szórakozzunk meg jól el leszünk.És holnapra visszajövünk.

-Mi.?Te megörültél.?!

-Na.Léciii.!

-És mégis mit mondjak a szüleimnek.?-kérdezte aggódva.

-Holnapra visszajövünk.Csak egy nap.Könyörgöm.-kérleltem.

-Jól van.Gyere.-adta meg magát.

Épp,hogy kimondta már meg is ragadtam a karját és elindultam a vonat állomás felé magam után húzva Mary-t.

-Ez mégis,hogy jutott az eszedbe.?

-Hát miközben sétáltunk többször is elment "mellettünk" a vonat és egyszer csak beugrott.-válaszoltam.

Felszálltunk a vonatra és ott megvettük a jegyet.Négyes ölésbe ültünk be egymás mellé.Én az ablaknál Mary pedig  mellettem.

-Mindig te ülsz az ablaknál.Akár mivel megyünk.-szomorkodott Mary.

-Nekem van a szülinapom.!-válaszoltam.

Szó szerint csak annyi pénz volt nálunk ami elég volt a jegyre.Se ruha,se pénz,se kaja.Semmi csak mi.

Az ötödik megállónál tartottunk és végig nevettük az utat minden kis apróságon,mikor megláttunk két fiút a vonat állomáson.Egyből kiszúrtuk őket,majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat.A fiúk is kiszúrtak minket és az utolsó percben felugrottak a vonatra.Lehet,hogy csak pár percig láttam,de egyből megjegyeztem őket.Az egyik egy barna hajú,barna szemű,akin egy fekete halász nadrág és egy fehér mintás póló volt.A másik pedig egy szőke,barna szemű.Rajta egy kék halász gatya és egy fekete póló volt.