Mia vagyok , születésemtől fogva Ghoul vagyok és volt egy növére Rize , ö tartota az összes körzetett retegésben és sose hagyta senkinek hogy rendesen egyen , én vittem mindenkinek ételt és ha Rize megtudta akkor volt olyan hogy harcoltunk egymásal...
Minden olyan szép de ha máshogy nézzük a világot akkor egy igazi pokol lesz belőle , ghulok . Ezek a lények erősebbek mint az emberek sosem tudták hogy ök mik , emberek , ürlények , ....... Szörnyek . A történet Tokyoban kezdödöik és azon belül egy lánnyal aki fut hogy nehogy elkésen az iskolából .
Beért és egyből futót az órájára , ahogy beért úgy le huppant a padtársa mellé és egyből ellö kapta a cuccait , majd be jött a tanár és mondta - ma két ujj osztálytársatok lesz . És be lépet két gyerek , az egyiknek fehér haja volt és szürke szem és az egyiket takarta egy szemfedövel a másiknak meg szöke haja és barna szemei , ami épp a föszereplöt nézte csokoládé barna szemeivel , mire zavarba jött és ki nézzet az ablakon hogy ne lássa a vörös arcát , mire a padtársa ezt észre vette hogy olyan piros mint egy vörös pirosito s mondta - tetszik valamelyik ? Mosolyodot rá perverzen mire a lány csak rá csapot a lábára ami csatant egyet és a tanár oda nézzet s mondta - maguk mit csinálnak ? - mi semmit tanár nö . A tekintette a fehér hajú fiúra tévedt aki szemlátomást ött nézte majd el kapta a fejét és folytatta a tanár - ök itt Kaneki Ken és Hideyoshi Nagachika , mostantól itt fognak tanulni nálunk . Erre fel tette a kezét az osztály taholya - tessék Yoshi ? - Kaneki miért van le takarva a szemed ? - mert egy balesetem volt . Mondta és és le hajtota a fejét és nem mondot többet .
A tanitás nagyon gyorsan véget is ért , felkaptam a táskámat és már indultam is dolgozni , egy kávézoban dolgozom ami ellégé hires , az Anteiku kávézoban lehet a legjobb kávét kapni és ezzel mindenki tisztában van még azok is akik nem itt laknak .
Le raktam a táskámat és már mentem is hogy fel vegyem az egyen ruhámat , nem tudom mi olyan jo abban hogy egyen ruhát kell hordjak még itt is
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Megkötötem a nyakendöt és már mentem is hogy kiszolgáljam a vendégeket , nagyon szeretek itt dolgozni de ahogy érzem a kaják illatát ugy minél nagyobb hányingerem van töllük .
Az emberek olyanok mint az eper , ellöbb-utobb megfonyad és el rohad , csak ezzel egy a baj , nem természetesen halnak meg hanem mi segitünk benne , a ghoul-ok igy élnek , ember külsö de belül teljesen más van mint kivül .
Már nagyon késö lehettet mikor leültem a pulhozz és ellö vettem egy könyvet , sosem olvastam el ezt a könnyvet és most csak az unalom vett rá erre hogy megnézzem .
Már egy ideje olvasom de nem értem a lényegét , egy srác belle szeret egy lányba aki hozzá képest nagyon más mint aminek tünik , na ebben legalább egyezünk is .
Átt öltöztem és már mentem is haza ahol senki sem várt rám , Rize mindig vadászni van és sosincs otthon , bár inkább legyen távol töllem mint hogy a közelembe legyen .
Befordultam az utcába és akik vellem szemben jöttek nem is mertek rám nézzni , jogos a félelemük , sose voltam egy rendes ember de szörny sem vagyok .
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ez a ház már akkor is itt ált mikor még Tokyo csak fejlödésben volt , azota itt áll és még mindig olyan mint akkor .
Le raktam a cucomat és csak néztem a telefonomat amin egy csomo értesités volt , elsö sorban Touka irt egy csomo üzenettet arrol hogy nem tudom mi történt .
Nem nagyon érdekelt , Tokyo egy olyan város ami a bünözökböl él és azoknak kinzásábol , meg persze a ghoul-ok bol , el kapják és ki mütik belölük a kagujájukat és fegyverként használják öket .
