Az élet béklyója

Levi napja

Kilépek az épületből, a fülem zúg a szívem üres. Felveszem a fejhallgatóm és hazakocogok. Nem igazán lakok a közelben, de mindegy. Minden mindegy. A lábaim és a külvilág hangja eltompul. Csak a szívem rendezetlen dübörgését és a zenét hallom. Nem igazán tudom mikor és hogy jutottam haza, de ez is mindegy. Ahogy belépek, a kapun hűséges társam Lara veti magát rám és az arcom nyalogatja. Lehet, sós könnyeimtől akar megszabadítani, nem tudom. Arany tincsei egy igazi kis angyallá teszik.... vagyis hát kicsit nagyobbacska angyallá. Ő mindig jobbkedvre tud deríteni. Kivéve most. Belépek a házba oldalamon vele. Apa szokásához híven valamit bütyköl a dolgozószobájában anya pedig vagy a kertben vagy a halastónál pihen. Felsietek a lépcsőn és meg sem állok a szobámig. Leülök az ágyamra és csendben Larát nézem. Ő mindig olyan boldog. Olyan egyszerűnek tűnik a boldogság nála. Ha enni kap ha simizzük ha csak rá pillantok mindig boldog és a farkát csóválja. Lehet túl sokat akarok? Lehet sok határt szabtam és most emiatt vége? Kell egy dolog, ami boldoggá tud tenni. Legalább egy. Anyának a virágok apának a makettek.... lehet a box most jó lenne, legalább elfelejtkezek a világról közben. Egy gyors zuhany után összepakolom a cuccaim és szó nélkül távozok. Elkocogok a terembe, ott átöltözök és belépek a csarnokba. Bent a sok ember verejtékes fülledt szaga csap meg és mindenhonnan nyögések és puffanások hallatszódnak. A mester azonnal megismer és széles vigyorral az arcán magához ölel majd jó döngőseket csap a hátamra.

-Leviiiii. Mi szél hozott erre fiam? Amióta az a csinos kis barátnőd megvan nem találkoztunk.- Összeráncolt homlokkal méreget- Te nem aludtál az este semmit sem? Szörnyen festesz öregem.

Komoran bólintok. –Elég hosszú volt az este és igazából nem ért még véget számomra. Gondoltam lejövök egy kicsit mozogni hátha az segít valamin.

Megveregetem a vállát és egy magányos zsákhoz állok. Pont olyan magányos mint én. Nem baj leszek a társa és beteljesítem a sorsát. Gondolkodás nélkül püfölni kezdem. A külvilág zajai ismét tompulnak csak az egyre erősödő zihálásomat hallom és a bőr csípő érzését a végtagjaimon. Hirtelen valami kizökkent. A vállamon egy nagy kezet érzek. Hátrafordulok ingerülten, de amit látok újra kizökkent engem és csak értetlenül állok. Vanessza álompalija áll teljes egészében előttem. Ha jól emlékszem Attila a neve.

-Bocs kishaver, hogy megzavartalak, de nagyon ismerős vagy nekem.- Összeszűkült szemekkel méreget engem, amitől rettentően kínosan érzem magam. Várjunk csak! Mi? Kishaver? Én? A 190 környéke hogy lehet kicsi? Bocs hogy nem festem le a plafont szék nélkül. Kétszer! Összepréselem az ajkaim és szúrós tekintette méregetem. Megvárom, hogy rá jön-e, de ha nem hát nem baj. Nagyon nincs kedvem haverkodni vele.

-Ááá megvan! A két lánnyal voltál, akik a bikiniket nézték.

-Bocs, de sok lány nézeget bikinit. Tudod, nyár van. Ez nem igazán nagy újdonság énszerintem.

-Azzal a heves szőkével meg az apró barnával voltál.

-Vanessza és Judit igen- Judit nevére akaratlanul is elcsuklik a hangom, de próbálom leplezni egy sor torokköszörüléssel.

-Igen Ő! Amúgy van valami gebasz kishaver? Kicsit nem tűnsz önmagadnak. Tudod hatalmas karikák vannak a szemed alatt. De tényleg. Óriásiak!

- Szerintem nem rád tartozik az én gondom.

-Ugyan már ne legyél ilyen kis mufurc. Nekem elmondhatod. Meeeeeg esetleg azt is, hogy milyen lány ez a Vanessza.

Uhhhh. Ez a pali nem köntörfalaz. Kezdek csodálkozni, hogy nem ezzel kezdte.

-Ez nem az én dolgom. Annyit mondhatok, hogy néha lejár thaiboxolni. Ha annyira érdekel, keresd meg ott. És amúgy Levi vagyok.

Gyermekdeden felcsillan, a szeme magához szorít és köszönöm áradattal halmoz el, miközben megpörget. Idegesen a hátát ütlegelem, hogy tegyen már le, de mintha meg se érezné. Végre letesz és nagy integetve távozik. Fellélegzek és próbálok elmerülni abban amit ilyen barbár módon félbeszakítottak. Mikor egy hajszálnyit csillapodok észreveszem, hogy a jobb kezem lüktető érzéssel kér egy kis nyugalmat és békét. Csendben figyelem a vörös bütykeimet. Igaz is. Nem kíméltem este se. Halkan sóhajtok egyet és inkább átöltözök. Semmi kedvem még véresebbre verni. Ahogy jöttem úgy távozom és kocogok is már hazafelé. Ismét csendes a házunk csak Lara várt rám nagyon. Az ágyamra ülök vele és elmélyedve simogatom. A telefonom rezgésére felkapom a fejem. Mikor megnyitom az üzeneteimet azt látom hogy Ati jelölt be és írt rám. Megáll az ember esze ez sosem fog lekopni rólam. Mégis, hogyan talált meg? Egy vigyorgó fejet küldött és azt, hogy találkozott Vanival. Ez szuper. Szegény lány nyakába szabadítottam. Kilépek belőle és csendben Judit képét nézem. Nem írt rám. Ezek szerint megtették. Nem néztem volna ki belőle sosem. Eldőlök és félretolom a telefonom. Lara szűkölve hozzám kuporodik és rám teszi nagy fejét. Lehet én rontottam el? De ha igen hol? Vagy csak épp elfoglalt lehet azért nem ír? Remélem nem esett semmi baja.Remélem...