Feelings-Érzések🥀 [BEFEJEZETT]

30. rész

James szemszöge ⚫

-Az én vérem vagy! Ugyanolyan boldogtalan lesz melletted az a fruska, mint az anyád mellettem. Mi McKennák sosem elégszünk meg egy nővel és ne felejtsd el, hogy sok emberem van. Hiába leszek rács mögött még elvehetem a te a mélyen szeretett Elisádat. Ő annak a férfinak az ivadéka aki miatt mi sosem lehettünk egy család ha megszabadítalak tőle talán még szívességet is tennék neked fiam. -apám kacagni kell én pedig beakarok húzni neki egyet de az alakja elszáll mint egy porfelhő.

-Te vagy az oka, hogy anyánk nem lehetett boldog! Ő soha nem tervezett téged, mert az utált férfitól vagy. Ha te nem lettél volna boldog gyerekkorom lett volna normális családban. -mondja Tyler hideg tekintettel.

-Sajnálom bátyám.... -mondom lehajtott fejjel.

Mire felemelem már Elisa kisírt szemű arcát látom magam előtt.

-Nem tudtál megvédeni, akár meg is halhattam volna miattad. Nem akarok többé veled lenni. Nem szeretlek többé.

-Nem ez nem igaz tudom, hogy szeretsz! -kiabálom és felé nyúlok de ő is porfelhővé válik.

-Mondtam, hogy sosem lesztek sokáig együtt! Neked én voltam a megfelelő társ nyuszkó. Most már késő nézd mit tettek velem miattad! -mutat végig magán Rachel, akinek a teste de még szőke haja is csupa vér.

Ijedten és verejtékesen térek magamhoz és csak pislogok. Kell egy kis idő, hogy eljusson a tudatomig, hogy ez csak rossz álom volt.
Elfordítom a fejem és meglátom Elisa békésen alvó arcát bal keze az arca mellett pihen, amin szépen csillog a gyűrű. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, majd közel hajolok és megpuszilom puha selymes haját. Felveszek a boxeremre egy kényelmes szürke nadrágot és felsétálok a yacht fedélzetére. Hűvös szél simogatja a hátam de én csak behunyom a szememet és próbálok megnyugodni.

Hirtelen puha karok ölelnek meg hátulról ,a kezek a összekulcsolódnak a hasamnál és egy kisebb test simul neki a hátamnak. Halvány mosollyal megfordulok és lenézek a zöld szemekre, amik gyengéden és aggódva néznek fel rám.

-Mi a baj édesem? -mondja halkan és a hátamat simogatja.

-Semmi. -mondom és megakarom ölelni de nem hagyja.

-Tudod egy házasság csak akkor működhet jól ha a pár mindent megbeszél egymással. Tudod jóban rosszban. -kacsint rám. -Mond el!

-Rosszat álmodtam. -kezdem majd beszámolok mindenről ő pedig nyugodtan megvárja míg befejezem.

-James. -két keze közé veszi az arcomat és azt simogatva folytatja. -Te maximum csak kívülről hasonlítasz apádra. Nagyon jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te sosem tettél volna olyat, amit ő tett. Tyler sosem hibáztatott téged nem csak tőled mindenkitől elfordult akkor mert elveszettnek érezte magát nem tudta ki ő. Johanna pedig lehet, hogy nem tervezett téged de egy percre sem bánta meg, hogy te lettél ebben biztos vagyok! Én sosem gondoltam, hogy te hibás vagy abban, ami történt. Az egyetlen hibás Munro és George. Rachel pedig bár ugyanúgy részt vett az elrablásomba halált nem érdemelt. Egy eszement lány volt, aki azt hitte szerelem az, amit irántad érzett holott megszállottság volt. Teljesen feleslegesen emészted magad emiatt. Itt vagyok melletted és ez nem változik addig amíg élek.

-Tudom.- mondom hálás mosollyal és közelebb vonom magamhoz. Ő belesimul a mellkasomba én pedig selymes hajába temetem az arcom. Mélyen beszívom édes illatát és érzem, hogy máris nyugodtabb vagyok.

Percekig álltunk így míg lassan kibontakozik az ölelésből. Megfogja a kezem és befele húz.

-Feküdjünk vissza. -mondja halkan.