Véletlen találkozás

13

3 évvel később:

Lassan vége az egyetemnek. Az utolsó utolsó napjaim töltöm a kampuszon. Az egyetemen én voltam a legjobb tanuló. Szüleim ezért nagyon büszkék voltak egyetlen gyermekükre. Apának van egy építész mérnök barátja, akinek a tulajdonában van San Francisco legnagyobb építész cége. Az egyetem utolsó pár napjában már nem kellet tanulni, így rengeteget voltam a barátaimmal. Az egyetemet nagyon jó eredményekkel fejeztem be így hivatalosan is építész mérnök lettem.

Hétfő:
Eljött a hétfő. Nagyon izgulok hiszen ez az első munkanapom a szakmában. Megpróbálok építészmérnökhöz hasonlóan felöltözni.Felvettem egy fehér inget és egy fekete szűk szoknyát amit egy medál egészítette ki persze a fekete köröm cipőm sem maradhatott ki. Majd szépen lassan lementem, fölkaptam a kocsi kulcsomat és beültem a matt fekete Audi TT Coupémba és elhajtottam vele.
Lassan megérkeztem egy fekete épülethez ami szinte tiszta üveg borítású volt. Kiszálltam majd be zártam az autómat és a bejárat fele vettem az irányt. Ahogy be értem egyből a recepciós pulthoz mentem.

-Jó napot kívánok a nevem Emily Whiytner és ma lesz az első napom itt.-mondtam mosolyogva.

-Kedves Ms Whiytner, üdvözöljük itt, 20-dik emelt második ajtó.-mondta és felvette a telefont

-Köszönöm, viszlát.-mondtam és a beszálltam a liftbe.

Nagy nehezen felértem és kopogtattam a második ajtón ahogy az mondta a lent ülő hölgy.

-Fáradjon be.-Mondta egy kimért férfias hang.

Nem tétovázva benyitottam és csodálkozva néztem szét. Mindenütt hatalmas fekete ablakok és a menyezettről le logó hatalmas arany csillárok díszítették be a termet. Miután körbe néztem megláttam a főnökömet amint az asztalnak háttal támaszkodott. Így csak izmos hátat véltem felfedezni.

-Jó napot Emily Whiytner vagyok az új építészmérnök.-mutatkoztam be örülök hogy találkozhatom magával.-mondtam bárnagyon zavart hogy ő nem fordult felém.

-Tudom ki vagy!-szólalt meg a főnököm.

-Kár hogy te nem ismersz meg.-mondta és azzal meg fordult.

Szerintem ez egész épületben halották mekkorát koppant a fejem ugyan is el ájultam, akkora sok ért hogy annyi év után újra találkoztam vele.

Az nem lehet hogy ő a főnököm!
Miért nekem van ilyen szerencsém?