Miután belebújtam, kifésülte a hajam és lazán, de mégis elegánsan befonta.
Készen álltam egy újabb vasárnapi vacsorára. Mindig előkelő körülmények között és finomakat ettem, de általában egyedül. Csak a szolgálók legyeskednek ilyenkor körülöttem. Vasárnap esténként azonban a királyi család együtt vacsorázik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szüleimmel elfoglaljuk az ebédlőben lévő húsz főnek is alkalmas asztalt. Ha vendégünk van, velünk eszik, de a személyzet soha nem ülhet le velünk.
Mikor beléptem az ajtón, a szüleim már bent voltak. Apám az asztalfőn, anyám az ő bal oldalán foglalt helyet. Én letelepedtem a jobbjára, a szokásos helyemre.
- Késtél. – szólt közömbös hangon az apám.
- Még nincs is hat óra. – feleltem, miközben az egyik villát kezdtem piszkálni, nem nézve a szüleimre.
- Hamarabb illendő érkezni a vacsorára, ezt meg kell szoknod.
- Rendben. – közben felszolgálták az előételt és mielőtt bármi mást mondhattam volna, folytatta.
- Mint tudod, egy hét múlva Lokmundia királyát fogadjuk a palotában. Az országával kötött szövetségünk nagyon fontos Ambaldia jövőjét illetően. Így nem csak a helytartókkal való tanácskozásokon vesz majd részt, hanem egyéb eseményeken is, mint például a vacsorák. Elvárom, hogy pontosan érkezz majd! Minimum tíz perccel előbb.
- Igyekszem majd. – válaszoltam két falat között.
Sosem fogom megérteni apám pontossági hóbortját. Én hajlamos vagyok elálmodozni és nem figyelni az időt. Még szerencse, hogy ott van nekem Roni, akinek újabb jó tulajdonsága, hogy egyszerre akár száz dolgot is észben tud tartani, köztük az én teendőimet.
- A király a családját is magával hozza. – Vette át a szót az anyám. Ő már nem szigorú hanggal szólt hozzám. – Két fia van. A királyné sajnálatos módon belehalt a második szülésébe.
A többi fogást is tálalták. A főfogás borjúhús volt, különböző zöldségekkel és öntetekkel. Nem a kedvencem, keveset ettem belőle. A sütemény viszont ízlett.
- Sajnálattal hallom. – feleltem anyámnak és alig vártam, hogy többet megtudjak a vendégeinkről. – Szóval két herceg jön a kastélyba?
Anyámnak felragyogott az arca, látva hirtelen jött jókedvemet.
- Igen. Két teljes hétig látjuk őket vendégül. Az apjukkal ellentétben nekik semmi hivatalos megbeszélésen nem kell jelen lenniük, így azt ajánlottuk fel nekik, hogy majd te és Roni körbe vezetitek őket az udvarban. Délelőtt részt vehetnek például a lovagláson, a víváson és még néhány órádon. Délután pedig kedvetek szerint tölthetnétek az időt. Persze, csak ha mindez nincs ellenedre.
Magam előtt láttam a hercegeket fehér lovakon, ahogy Ronival együtt négyen vágtatunk a naplementében.
- Nincs ellenemre. Örömmel megmutatom nekik a birtokot. – próbáltam nem úgy vigyorogni, mint a tejbetök, elég nehezemre esett. Alig vártam, hogy beszámoljak Roninak a hírről.
- Örülök, hogy ezt mondod. Rendes lány vagy, Amira. Maradj mindig ilyen önzetlen és segítőkész! – Az én elfogult anyukám. Nem csupán önzetlenségből cselekszem, de legyen. – Különben is, jót fog neked tenni, ha kicsit a fiatalabb korosztállyal is töltesz időt.
Annyira mosolyogtam, hogy elfelejtettem enni. Bekaptam egy falatot és amíg rágtam, elgondolkodtam az utolsó mondatán. Pár másodperc után rákérdeztem.
- Fiatalabb korosztály?
- Ó, igen. A hercegek, Theodore és Pio 12 és 7 évesek.
Megállt a falat a számban.
ESTÁS LEYENDO
Ambaldia trónja
Novela JuvenilAmira sok mindent akar, csak éppen hercegnő nem szeretne lenni. Nem érzi, hogy alkalmas lenne királynőnek. Ám egy napon egy nem mindennapi kisfiú szavai hatására rájön, hogy alaposan át kell gondolnia az életét és nem feltétlen minden úgy van, ahogy...
