Vonat

42 6 2
                                    

Sziasztok! 

Szóval, ahogy ígértem, itt van az új novella. Valamelyik este egyszerűen csak megjött a kedvem és hagytam, hogy áramoljanak belőlem a szavak. Ez lett belőle. 😂 Semmi szándékos belső jelentés, semmi szándékos tanulság. Mindenki azt érez utána, amit szeretne. 

Jó olvasást! ❤


A vonat elindult.

Vidéki létemből kifolyólag viszonylag sokat szoktam vonattal utazni. Sokan erre azt mondanák, hogy de jó, biztosan izgalmas, bár, hogy őszinte legyek, ezt inkább a kisgyerekektől hallanám jobban, akik nem szoktak napi szinten vonatot látni és csak a képzeletükben utaznak vele az esetek többségében. Érdekes, én kicsiként se találtam annyira nagy dolognak az egészet. De talán azért, mert szinte születésemtől fogva ezzel közlekedünk. Mivel egy nagyon kicsi városban élek (csoda, hogy jár erre egyáltalán vonat), ezért már kisiskolás korom óta a napirendi pontjaim között van ez az egész, de ez nem lényeg. Szerintem nem kell elkezdenem sorolni a hátrányait a dolognak, hiszem, hogy mindenki legalább egyszer találkozott már ezzel a feketelevessel. Viszont, legyen ez akármennyire is meglepő, vannak bizonyos előnyei ennek az egésznek. Legalábbis én nagyon sokszor élvezem.

Alapból egy elég magányos alkat vagyok, akinek annyi elég, hogy legyen egy füles a fülében, vagy egy fejes a fején és elvagyok órákig is vele utazás közben. Szerencsére azért órákba nem szokott telni, mire hazaérek, meg beérek a munkahelyemre. Nem kell hallanom a panaszkodásokat, hogy már megint milyen kurva meleg van, de azt mondják holnaptól esőzés lesz, meglátom én azt, köszönöm szépen, el tudom olvasni az időjárás jelentést amennyiben tudni szeretném. Szokott még arról is szólni a dolog, hogy miért van ilyen meleg idebent, vagy pont a fordítottja, legyek szíves felhúzni az ablakot, mert hideg van, közben meg kiakad a hőmérő a kabinban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány politikussal van szerencsém egy napon találkozni. Vagyis, a kritikáik és innovációs ötleteik alapján legalább mesterfokú diplomájuk van jogból, meg politikából. Viszont, abban az esetben, ha csak egy kicsit is olyan vagy, mint én, érdekesnek fogod találni az utazótársaidat. 

A velem átlósan lévő ülésen egy férfi foglal helyet. Ránézésre maximum harmincöt éves lehet, haja rövidre nyírt és fekete, rövidke szakálla ugyanilyen színű. Tökéletesen megkötött a bordó nyakkendője, szürkés színű zakó van rajta - ami nem mellesleg gyűrődésmentes és látszólag egy darab szösz nincs rajta -, a fehér inge pedig gondosan betűrve a zakójához illő nadrágjába.  Természetesen ehhez a megjelenéshez szinte elengedhetetlen egy aktatáska, ami emberünk esetében (nevezzük Roger-nek) barna volt fehér színekkel. Apám egy időben egy biztosító cégnél dolgozott, neki volt egy ehhez hasonló darabja. Mindegy is, ezt csak gondoltam megosztom veletek. Szóval, Roger lehunyt szemekkel utazott, olyan cirka negyed órája találhatott a kabinomhoz és döntött úgy, hogy a maradék hét helyből csak el tud foglalni egyet. Kettőt, ha a táskájának is kell a külön ülés. Ugyan nem hiszem, hogy ugyan annál a cégnél dolgozik, ahol apám is volt, de az biztos, hogy valamilyen cégnél foglal állást. Talán még csak kezdő, de ha az érzéseimre hallgatok, szinte százszázalék, hogy vezető pozícióban van. Sőt, akár azt is megkockáztatom, hogy ő lehet az egész cégnek a feje. Ebben az esetben, lehet, hogy a nyugdíjba vonuló szülei adták át neki a stafétabotot, de lehet, hogy teljesen önerőből, a semmiből épített fel mindent. Lehet gyerekkorában szegények voltak és sokra akarta vinni, amit valljunk be, meg is tett. Véleményem szerint az utóbbi lenne szóra méltó, mert igaz, hogy az is nehéz, hogy átvegyél egy céget és megtartsad a színvonalat, de az sokkal inkább nehezebb, hogy felépítsed, fenntartsd és folyamatosan alkotnia is kell közben. Lehet neki kell egyben kezelnie a pénzügyet, marketinget a vezetés mellett, mert nem áll még olyan helyzetben, hogy minden osztályra dolgozókat vehessen fel. Előfordulhat, hogy alvásproblémái is vannak, ezért alszik a vonaton és ezért tartott neki ennyi ideig, mert a stressz, amit napi szinten kap, kikészíti. Viszont hiszem, hogy otthon várja a felesége, oldalán a lányukkal és hasában a következő gyerekükkel, meg egy golden retrieverrel a házuk kertjében. Természetesen mindig beszökik a házba, de alapjáraton a kert az otthona. 

Gondolatok, írásokWhere stories live. Discover now