Kakashi ff.

9.fejezet

-Elég rosszul követsz remélem tudod

-Oh, jaj, lebuktam, pedig elég hihető voltam - hallom a fa mögül az embert, de nem fordulok feléje 

-Csak azt nem tudom, hogy hogy élted túl, Nii-san - fordultam feléje teljes alakommal - Már nem kell bujkálnod a fa mögött, gyere elő - ezzel előjött a fa mögül 

-Csak azt mond meg nekem,hogy azzal a kis eszedel hogyan jöttél rá, hogy élek? 

-Akkor azzal a kis eszemmel elmesélem neked. Mikor meghaltatok teljesen összetörtem és egy ideig csak bolyongtam az erdőben. Nagy nehezen visszamentem újra a házba és nem találtalak, de az ajtó nyitva volt, igazából 5 éves ésszel azt hittem, hogy elvitték a halott testedet. Aztán jött számomra a biztos nyom, hogy nem vagy halott. Emlékszel mikor eljottél hozzám és utána hirtelen csak úgy meghaltál?

-Igen

-Akkor az ANBU-kat megkérdeztem, hogy hol van a halott tested és megmonták a helyszínt. Odaértem, de mit látták szemeim, hát nem tégedet, hanem egy bábut. Itt telt be a pohár, eldöntöttem, hogyha újra találkozunk akkor megöllek és itt az alkalom. Előjött a szemem és az egész úton éreztem a chakrádat, mégha el is rejtetted. Szóval Nii-san készülj, mert most véget vették az életednek, de most végleg - előhúztam egy kunait és feléje dobtam jelzés képen

-Jól van Eliza, ha te így, akkor én is így,de nem itt fogok megküzdeni veled, mert túl sok itt a zavaró tényező - mutatott az alvó társaimra és elindult az ellenkező irányba, természetes követtem

Egy igen nagy placcra értünk, megfordult és a vörös Sharinganja ott világított. Én is előhívtam és egy ideig farkaszemet néztünk. Ő lépett először és egy kunait szúrt a vállamba, de nem igazán éreztem meg.

-Tűz elem: Lángoló test: sújtó ökle és rúgása - a szemében kicsi félelmet észleltem, amiről egy gonosz mosoly húzódott a számra.

Kapott pár ütést amitől a földre küldtem, de hamar felkelt.

-Láttom nagyon erős lettél - rámkültöd egy lángoló shurikent, ami hirtelen eltűnt és a hátam mögött jelent meg és belefurodott a hátamba, de nem egy hanem minimum tíz

-T-te megsokszoroztad a kunaikat? - köptem egy nagy adag vért

-Na, milyen tán nem legyőztelek?

-Álmodban - előtte teremtem és a szemem átváltot Mangekyou Sharinganra és egy genjutsu alá helyeztem, de magam se tudom hogyan

-Ezt hogyan csináltad - nem választam neki, csak jól megkínoztam és visszavittem - Rohadék

-Tudsz még beszélni? Akkor gondoskodok róla, hogy ne - a szemem átváltot a kékre és előhivtam a sárkányomat - Intézd el!

-Rendben - egy csapással elintézte szinte, de még mindig élt

-Azt hiszed ennyivel elintézel, komolyan, ilyen negatív húgom van - már szinte minden csontja eltört, de ő felállt és felém közelített, kicsit megrémültem, mert nem lehetett felismerni és az egyik szemere megvakult

-Ne közelíts, olyan vagy mint egy zombi - nem szólalt meg csak hátborzongatóan nevetett, a hideg is kirázott - Azt mondtam ne közelíts - de sajnos már késő volt mert előttem állt valamivel átszúrta a mellkasomat, amitől megint egy nagy adag vért felköhögtem - Utállak - a vállára estem és a szabad kezével megölelt, de a másik még mindig bennem volt

-Igen, tudom

-V-visszajöhettél volna hozzám és együtt lehettünk volna. Lett volna egy ember aki támogat és felnevel. Egyedül éltem, gondoskodtam magamról. Úgy utállak - csaptam meg erőtlenül a hátat és könnyeim a vállara hulltak - Nagyon fájnak ezek a sebek, és húzd ki a kezed a mellkasomból