A Második Esély /BEFEJEZETT/

Richie ments meg!

Eddie Pov

Mikor felkeltem Beverly még aludt. Úgy döntöttem ma át megyek Richiehez hogy beszéljek a felnőttekkel. Miközben sétáltam le a lépcsőn a konyhából már kellemes illatok fogadtak. Odasétáltam a konyha pulthoz majd találtam egy cetlit.

-Csináltam reggelit. Csak este fele jövök.                                                              -Marie-(Sry nem tudom hogy hívják Bev nagynénijét)

Elmosolyodtam. Mielőtt még neki kezdtem volna a reggelinek öntöttem mellé tejet. Még mindig a tegnapi napon gondolkodtam hogyha Bev nem nyit be mi lett volna. Hisz ott voltam Richie karjaiban összebújva. Miközben ezen agyaltam halk mocorgást halottam a nappaliból. Azt hittem Beverly az így nem mentem oda. De mikor Bev lesétált a lépcsőn és akkor is hallottam a hangokat picit megijedtem. Mert nem Beverly volt az. Egymásra néztünk és óvatosan megközelítettük a nappalit. De amit láttunk sokkoló volt. Ott voltam én csak a számból valami fekete trutyi folyt. De ez csak fokozódott ahogy hátrálni kezdtünk. Mert egyre többen jelentek meg. Volt egy baba ami kísértetiesen hasonlított Richiere annyi különbséggel hogy a tekintete üveges volt és kukacok másztak ki a fejéből. Majd ezekhez hasonló lények jelentek meg. Mikor már az ajtónál voltunk hogy kijuthassunk az becsapódott. Próbáltuk feszegetni de ez nem vált be. Azok a lények pedig közeledtek. Ekkor az a valami ami hasonlított Billre megfogta Beverly lábát és elkezdte húzni. Èn próbáltam visszahúzni Bevet de ekkor éreztem hogy engem is elkezdenek húzni hátra. Mikor megfordultam azzal a hülye babával találkozott a tekintetem de még mindig fogtam Beverly kezét. Ekkor az egész hely elkezdett besötétülni és két ajtó nyilás jelent meg. Majd rájöttünk mi történik. Szétakarnak választani minket. Csak szorítottuk egymás kezét de ekkor egy pókszerű lény ráugrott a kezünkre és belénk akart harapni. Így elengedtük egymás kezét és mindketten becsapódtunk az egyik szobába. Majd minden elsötétült.

Beverly Pov

Mikor felkeltem a földről azonnal az ajtóhoz rohantam és kiakartam nyitni. De az ajtó nem akart kinyílni. Rúgtam, ütöttem de hiába semmi. Majd körbenéztem. A volt fürdőszobámban voltam. Eszembe jutott minden rossz ami ott történt. Odamentem a kádhoz és beleültem. Próbáltam megnyugodni mert tudtam hogy csak így élem túl de nem ment. Pánikoltam és kétségbe estem. Féltem megint. Ekkor halk csöpögést kezdtem el hallani. Kinéztem a padlóra majd láttam hogy az vér. És mint varázsszóra a szoba falaiból elkezdett csöpögni a vér. Egyre gyorsabban és egyre több volt. Gyorsan felálltam a mosdókagylóra és próbáltam gondolkozni mit tegyek. Csak az ajtón tudok kimenni. Odarohantam és elkezdtem rúgni és ütni megint. Már teljesen a plafonig tele volt vérrel a szoba de az utolsó lélegzetemmel kinyitottam. Majd újra a nappaliban találtam magam.

Eddie Pov

Mikor felébredtem éreztem hogy fáj mindenem. Felültem és próbáltam gondolkozni hogy hol is vagyok. De csak sötétség volt. Majd hangokat hallottam a hátam mögött. Azonnal rohantam volna az ajtóhoz hogy kinyissam mikor egy kezet éreztem a vállamon. Szépen lassan megfordultam hogy megnézzem mi az de nem akartam látni. Ez én voltam felnőtt ként és a szájából ugyanaz a fekete lé fojt mint abból az énemből ami a nappaliban volt. A hasában volt egy hatalmas lyuk és a szemei mind fehérek voltak. Azonnal futottam az ajtóhoz és rángatni kezdtem de nem sikerült kinyitni. Ordítottam ahogy csak tudtam hátha valaki segít nekem de itt ki tudna. Miközben rángattam az ajtót gyerekhangokat kezdtem el hallani akik kísértetiesen kacagtak. Mire észbe kaptam egy csomó kicsi kéz volt a lábamon és próbáltak belehúzni a nagy sötétségbe. Kapaszkodtam a kilincsbe hátha kitudom nyitni ami sikerült is de ugyanígy húztak hátra a kezek. Próbáltam kapaszkodni a legközelebbi dolgokba mikor ajtónyitódást hallottam. Valaki a nevemen szólított és azonnal felismertem a hangját. Richie az. Ezért azonnal kiabáltam neki.

-Richie ments meg!

Nem kellett több látta hogy valami húz lefelé. Megfogta a karom és húzott maga felé. Majd hirtelen a kezek elengedtek és én ráestem Richiere. Mikor hátranéztem láttam hogy a szoba ugyanolyan volt mint régen. Mintha semmi se történt volna. Azonnal átöleltem Richiet és elkezdtem sírni. Ki kellett adnom magamból mert nagyon megijedtem. Ő közbe nyugtatott és ez rengeteget segített. Beverly is iderohant és hárman öleltük egymást. Ezt a pillanatot a többiek szakították félbe akik csak nézték mi történt majd amikor leesett nekik is ők is átöleltek.