Démoni Szerelem

1.

A zene, a cipőm csapódása a salakon, a ziháló lélegzetem és a halk tücsök ciripelés vesz körbe. Izzadva rohanok már már ész nélkül a futópályán körbe körbe újból és újból. A fejemben csak úgy zakatolnak a gondolatok akárcsak egy sebes vonat ami lesiklott a pályáról. Akárcsak az én szellemem. Azért vagyok itt hogy kikapcsoljak nem azért hogy sírnak. Homályos tekintetemen átszűrődő csillagfények egy apró mosolyt húznak a számra. Ők mindig ragyognak és mindig vannak. Ahogy a muzsikusok sem hagynak egy kicsi nyugtott dallamuknak. Ők mindig teszik a dolguk. De ha nekem valami nem kóser persze hogy ott már munka nem lesz megcsinálva. Mindegy ez egy ilyen nap. Levegő után kapkodva megállok egy kicsit. A tüdőm fáj de legalább a szívem sírását elnyomja. Kihúzom a kis fehér régi fülhallgatót és csendben nézek ki a fejemből az éjszakába. Nyugodt, rideg még is védelmezőn körbeölel és elnyel. Mint egy plátói szerelem. Megrázom a fejem. Nem, elég! Nem ezen kattogunk már megint. Egyszer csak tényleg megáll az agyam. Az egész testem megdermed, csak a fülem hegyezem. Sshh nyugalom nincs itt senki. Még is ki lenne itt késő este egy üres futópályán? Na látod. A vizemért nyúlok és mohón nyelem a hideg italt. Megint neszezést hallok de most egész közelről. Picit összerezzenek és lassan megfordulok de nincs ott semmi. Tanácstalanul és enyhén bambán méregetem a susogó fűcsomót. Nem mozog de újra mintha valami keresztül szaladna rajta. Meredten rászegezem a tekintetem és egy lépést hátrálok. Egy pillanatra de összetéveszthetetlenül egy sárga szempár mered rám egészen a lelkem sötét mélyébe majd elillan. Moccani se bírok csak egy enyhe remegés fog el. Az a szempár megbénított. A kezemből kiesik a kulacsom és a víz szetfröccsen körülöttem. A lábszáram bőrét erő hideg cseppek felráznak a kábulatból és hátrálni kezdek. Mikor kihátráltam a pálya kapuján úgy kezdek rohanni ahogy csak tudok. A sötétben a fák alatt olyan mintha több árny is velem suhanna bár a lámpák fényénél szerte foszlanak. A sárga szempárt nem találom csak a fekete gomolygó megfoghatatlan árnyék rohan velem fákon, bokrokon átkúszva. Egy öt perc eszeveszett futás után berontok a házunkba, hangosan becsapva a bejárati ajtót. Elfojtom a zihálásom és csendben meredek előre. Elmúlt a suttogás. Felsietek a lépcsőn egyenes a szobámba csörtetve hogy felkapcsolhassam a menedéket jelentő éjjeli lámpát. A szoba meleg fényben úszik. Koazosan és izzadva az ágyba bújok. Mikor épp elvackolódok eszembe jutt a ruhám. Mérgesen lerángatom magamról a földhöz vágom és a puha párnára teszem csapzot barna hajam. Behunyom a szemem ami azonnal ki is pattan mert megjelenik az égő szempár. Morogva a telefonomért nyúlok de kiábrándulva veszem tudomásul hogy nem keresett senki sem az elmúlt egy órában. Leteszem majd a hátamra fordulva a plafont vizslatom. Mi lehetett az? Megborzongok az emlék hatására. Sok keserves reszketés és forgolódás árán elnyom a kegyetlen álom. Azonban ez az állapot sem tart sokáig ugyanis arra riadok fel az éj közepén hogy vaccognak a fogaim és a  lepedőmből csavarni lehetne az izzadságom.
-Anya!- hosszan kiálltom megmentőm nevét. Kis idő múlva lépteket hallok a folyosón majd nyílik az ajtóm. Anya bedugja a nagy álmos és gyűrt fejét:
-Mi a baj drágám?- kicsit még lassan pörög a nyelve.
-Nagyon fázok... szerintem lázam van...
Besiett hozzám és a homlokomra hűsítő csókot nyom majd vonakodva méreget.
-Igen az vagy de nem kicsit. Egy pillanat csak felhozom a lázmérőt.
Nyűgösen elterülök a csapzot textilíák között. A plafonra felpillantva egy pillanatra de talán csak téves képzett de még is egy pillanatra ott volt a szempár! A láz erősödik és már nem bírom megállni hogy ne remegjek. Anya kisvártatva besiett rám parancsol hogy ülnek fel és a hónaljam alá dugja a hideg üveg tárgyat, mögém ül és magához ölel. Az álát a fejem búbjának támasztja és lassan ringat. Csendben telik el az öt perc. Kihúzza és kerek szemekkel rá mered:
- Kincsem ez nagyon magas! Gyere csinálok hűtőfürdőt.
Megfogja a kezem és felsegít. Felkapcsol egy kis lámpát hogy ne vakuljunk meg. Beszállok a kádba ő pedig meleg vizet enged. Összekuporodva ülök a vízben anya pedig a hátam simogatja miközben a vizet folyton a hátamra locsolja. Ahogy hűl a víz a testem is úgy nyugszik meg. Mikor már bukik le a fejem az álmosságtól segít kimászni és törölközőbe csavar. Erőtlenül átdörzsölöm magam és belebújok egy hálóingbe amit a szennyesben találok. Nincs kedvem a hideg, vizes ágyamban feküdni így bebújok az anyáéba. Addig már vissza is tér egy bögre teával. Úgy öntöm le a langyos édes folyadékot mintha az életem múlna rajta. Lefekszem és szinte elvackolódni sincs időm már el is nyom a durva álom akárcsak mintha egy párnába nyomták volna a fejem.