Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 34. fejezet

H A R R Y

Az édes, fahéj illatú gyertya rögtön megcsapta az orromat, amint beléptem a házba, és ehhez a kellemes nyári szellő is társult, ami a nyitott ablakoknak köszönhetően árasztotta el az egész házat. Levettem a csizmáimat az ajtónál, és hallottam, ahogy az egyik szobából éneklés hangja hallattszódik ki. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem, hogy nekem is így énekelt régen.

- Anya?! - kiáltottam el magam, és ledobtam a csizmáimat egy hangos koppanással a földre.

- Idefent! - kiáltotta vissza. - A babaszobában!

Elindultam a lépcsőn felfelé, és hallgattam, ahogy anya újra elkezd énekelni. A szobába beérve megláttam, amint anya a fehér hintaszékben ül, a két kezében ott volt a két kicsi. Az ikrek sokkal nagyobb lettek, mint ahogy emlékeztem rájuk. Hihetetlen, hogy ennyire rövid idő alatt mennyit tudnak nőni.

Amikor Anne észrevett az ajtóban szeretetteljesen elmosolyodott. Ekkor mintha Grace is megérezte volna, hogy ott állok, elkezdett hangosan gügyögni és mozgolódni.

- Na hát - nevettem fel.

- Oh, csönd legyen! - nevetett fel cukkolva Anne. - Hiányzott neki a bátyja.

- Persze, persze - újra felnevettem és áthaladtam a szobán. Most más volt, mint amikor legutoljára itt jártam. Akkor még minden kék volt a bútorokon kívül, azonban most a szoba egyik része világos rózsaszínre volt kifestve. - Nem gond, ha---

- Dehogy gond! - vágott a szavamaba anya izgatottan. - Tessék!

Ezzel átnyújtotta nekem Gracet, Oliver pedig meg sem mozdult, hogy az ikertestvérét elvették mellőle. Békésen aludt tovább, miközben halkan mintha horkolt is volna, ahogy a kis mellkasa lassan és nyugodtan mozgott fel és le.

Grace azonban teljesen éber volt. A nagy és sötétzöld szemeivel engem nézett a hosszú szempilláin keresztül, én pedig lehajoltam hozzá és adtam a pici fejére egy puszit. Annyira hasonlított anyára. Talán egy kis Gemma is volt benne, de leginkább anya.

- Hogy vagy, édesem? - kérdezte Anne halkan, miközben kisöpört egy sötét tincset Oliver arcából. Oliver a pufi arcával és összehúzott szemöldökével úgy nézett ki, mint egy kicsi Robin.

- Voltam már jobban - mondtam bólintva. Grace egy kicsit elkezdett mozgolódni a karomban, mire kicsit feljebb emeltem őt, és ő elbújtatta az arcát a nyakamban. - Tudtad, hogy hamarosan visszamegyek az iskolapadba?

Anne egy pillanatig csöndben volt, ajkait összeszorította. - Ezt jó hallani.

- Igen... elég izgatott vagyok. És kicsit ideges is.

- Ez amiatt a lány miatt van, nem igaz? - kérdezte anya. - A csinos lány miatt, mi? Mi is a neve? Valami E betűs...

- Elena - mondtam mosolyogva. Még a neve hallatára is elmosolyodtam. Mégis mit művelt velem ez a nőszemély? - És részben igen. Nagy szerepet játszott benne.

- Emlékszem, hogy nagyon szimpatikus volt - mondta Anne mosolyogva. Haját felfogta egy lófarokba a feje tetjére, és most vettem csak észre, hogy melegítőnadrág volt rajta.

- Igen - kuncogtam fel. Grace háta lassan mozgott, ahogy a nyakamba hortyogott. Óvatosan betettem őt a kiságyába, mire kicsit elkezdett mozgolódni, de szinte rögtön vissza is aludt. - Nagyon kedvelem őt.

Anne követte a mozdulataimat, és ő is betette Olivert a kiságyba. Miután meggyőzödött róla, hogy egyikük se ébredt fel, biccentett egyet, hogy kövessem ki a folyosóra, és bezárta utánunk az ajtót.