Maffia lányaként

❤️ 1. fejezet ❤️

A hátsó ajtón surrantam be a kaszinóba. Erről az ajtóról nem sokan tudtak, de mivel az apámé volt ez a hely, ezért én tisztában voltam vele. Nem gondolta, hogy majd ki is használom ezt.

Elméletileg nem jöhettem a kaszinó közelébe. De mint máskor se, most se érdekelt, hogy ki mit mond nekem. És ha megtiltották, még jobban akartam.

A kedvenc asztalom felé vettem az irányt. A póker asztal felé. Kiskorom óta játszottam ezt a játékot. A pókeren nőttem fel. Az apám mindig tanított, és már annyira jó is ment, hogy nagyon sokszor meg is vertem. Valahogy mindig szerencsés voltam benne.

Ki is szúrtam egy szabad helyet. Mikor már majdnem odaértem, valaki leült abba a székbe. Az utolsó üres helyet foglalta el.

Sóhajtottam egyet, de aztán valami másik játék után kezdtem el kutatni.

- Nem illessz bele ebbe a társaságba – szólalt meg mellőlem egy mély hang.

Kérdő tekintettel a hang felé fordultam.

- Mármint nem szoktak ilyen szép lányok egyedül sétálgatni ezen a helyen – folytatta.

- Ki mondta, hogy egyedül vagyok? – mentem tovább egy asztal felé.

Az idegen jött utánam.

- Az ösztöneim – vigyorodott el. – Láttam, ahogy elfoglalták előled a helyet a pókerasztalnál. Ha szeretnéd, megoldhatom, hogy felkeljen onnan, és te le tudj ülni.

- Én is megoldhatnám – torpantam meg. – De meg vagyok nélküle. Azért köszi.

- Akkor legalább meghívhatlak egy italra?

Ahogy a szemeibe néztem, olyan érzésem lett, mintha nem tudnék neki nemet mondani. Elpillantottam a feje mellett, és kiszúrtam Dominic-ot. A galérián állt a korlát mellett, és engem figyelt. Amint feltűnt neki, hogy kiszúrtam, magához intett.

- Most mennem kell – feleltem igen helyett.

Elmentem mellette, de nem teljesen, mert gyengéden megérintette a karomat, amivel megállított.

- Egyébként Isaac vagyok.

Nem mondtam el neki a nevemet. Elmosolyodtam, és kihúztam a karomat az ujjai közül. Éreztem, ahogy néz utánam, de nem fordultam vissza.

- Ki volt ez a srác? – húzott magához a karjaiba Dominic, amikor felértem hozzá.

- Melyik? – adtam a tudatlant, pedig tudtam, hogy Isaac-re gondol.

Dominic Smoak-ot kiskorom óta ismertem. Az ő és az én családom mindig is közel állt egymáshoz. Ő is ugyanúgy tagja volt a maffiának, mint az apám. De most az apám volt a Don, viszont a helyébe minden bizonnyal Dominic fog lépni.

- Tudod te, kire gondolok – fordult úgy, hogy nekitoljon a korlátnak. – Vagy aggódjak? – kérdezte, de nem gondolta komolyan.

Két éve összejöttünk, és Dominic sosem aggódott amiatt, hogy megcsalom. Magából indult ki, és ő sosem lett volna képes rá. Emellett még biztos is volt önmagában.

Mondjuk lehetett is, mert kidolgozott felső teste, a kicsit borostás arca, és mindig tökéletesen álló haja magára vonta az összes nő figyelmét.

- Nem tudom, ki volt – vontam vállat. – Csak felajánlotta, hogy intéz nekem egy helyet a póker asztalnál.

- Gyere velem – kulcsolta össze az ujjainkat, és elindult a VIP vendégek részére kialakított rész felé.

A biztonsági őr már messziről kiszúrt minket, és kinyitotta az ajtót. Köszöntött minket, majd arrébb állt.

Azt hittem azért hoz ide engem Dominic, mert kettesben akart lenni, de nem úgy volt. Sokan voltak a terembe, köztük az apám is, aki mérgesen nézett rám.

- Mit csinálsz itt, Skye? – Miközben beszélt, intett a mellette ülő férfiaknak, hogy keljenek fel, és adjanak nekünk helyet.

- Unatkoztam otthon – rántottam meg a vállam. Nem ültem le. Dominic viszont igen, és lehúzott közéjük.

- Mondtam, hogy nem jöhetsz ide – mondta vagy szászadszorra apa. – Veszélyes ez a kaszinó, és nem akarom, hogy bármi is történjen veled. Anyád se jön ide, mert tudja, hogy veszélyes számára – elhallgatott, de aztán folytatta. – Én csak védeni akarlak, Skye. Nem eltiltani mindentől.

- Mehetek? – álltam fel.

- Dominic hazavisz – sóhajtott fel.

Meg se várva, hogy jön-e utánam, elindultam. Mikor kiértem az épületből ott, ahol be is jöttem, meghallottam a lépteit. De nem az autója felé vettem az irányt, hanem gyalog hazafelé.

- Skye – szólt utánam Dominic. – Szállj be az autóba.

- Gyalog megyek haza. De te csak vezess haza.

Gyors léptekkel elindult felém, és a hosszú lábainak köszönhetően hamar utol is ért. Meg állt előttem, és hiába próbáltam kikerülni, nem engedte.

- Engedj már el – akadtam ki.

- Nem. Amíg el nem mondod, hogy rám vagy mérges, vagy az apádra.

- Mindkettőtökre. Apán nem csodálkozom, de rajtad igen. Minek kellett elmondani neki, hogy itt vagyok.

- Amúgy is rájött volna. És hiszed vagy sem, de én is megakarlak védeni. És itt – mutatott az épületre. – Nem vagy biztonságban.

- Te bezzeg itt lehetsz minden egyes nap.

- Az zavar, hogy mostanában nem vagyunk együtt annyit? – karolta át a derekamat.

- Nem. Az zavar, hogy engem mindenből kihagytok. Egyedül ülök otthon a szobámba. Sulin kívül nem is megyek sehova. És nagyon barátaim se lehetnek, mert mit mondok nekik? Hogy a maffiafőnök az apám? Ez eléggé elijeszthet mindenkit.

- Akkor tudod mit? Elviszlek a hétvégére valahova, ahol csak mi ketten leszünk. Te választod ki, hogy hova.

- Oké – mosolyodtam el.

Magához rántott, amire halkan felsikítottam, de aztán elhallgattatott a csókjával.