Tirui Black: Fény a sötétben [Harry Potter Ff.]

Sirius álma

- KELJETEK MÁR MIHASZNA KÖLYKÖK!-kiáltotta lentről anyánk - NAPLOPÓ BANDA, NEM IS ÉRDEMELNÉTEK MEG A BLACK NEVET!
- Inkább lennék Potter vagy Lupin... - morrogta mellettem Sirius - Legalább nem kéne minden nap kiabálásra keljek..
- Nem szidnának egész nap, nem tennének megjegyzéseket a hajadról étkezés közben..
- Hé! Öcskös! - ugrott fel az ágyról a bátyám- Ha tovább folytatod, akkor amint az iskolában leszünk megreptetlek, ha érted, hogy értem.
- Csak nekem van elegem ebből az egészből? Mármint egész nap elmegyünk az Abszol-Útra, de még az iskolatársainkal sem találkozhatunk, mert a Zsebpiszok köznél jobb helyünk nem is lehetne a nézelődésre..
- Fogadok egy galleonba, hogy azért vettük meg hamar az iskolai dolgainkat, mert azt akarták, hogy ne találkozzunk senkivel.
- Ne mááár... Én is arra akarok fogadni..
- Már késő öcsi. - mosolygott pimaszul Sirius.
- Tudod, hogy nem szeretem ha így szólítassz. De mostmár tényleg menjünk reggelizni, mert anyánk még szívrohamot kap, hogy nem 2 órával a vonat felszállás előtt indulunk el itthonról.

Elindultunk lefelé a lépcsőn viszont amikor megláttuk a családfánkat megtorpantunk.
- Te is.. te is látod azt amit én? - kérdezte Sirius szinte suttogva.
- Bizony, bizony. - jött a válasz a hátam mögülről. Anyám állt ott.
- Elgondolkodtam azon amit mondtam, tényleg nem vagytok méltók a Black névre, főleg te, te, Sirius, ezért nem is húztam az időt, többé már nem vagy a családom tagja. Ma még eljössz velünk a King's Cross-ra de többet ide nem teheted be a lábad, majd kereshetsz menedéket a mugliimádó barátaidnál - köpött egyet. - Ma te nem kapsz reggelit.
Miután anyám elment megkérdeztem:
- Most mi lesz? Ezt akaratad, nem?
- Ez életem legszebb álma *-* - Sirius tátott szájjal nézte a családfát. - Ugye ez most tényleg megtörtént? Remélem megtörtént, mert ha mindjárt felkeltessz és azt mondod csak álmodtam akkor esküszöm, hogy...
- Nyugi Tapmancs, tényleg valóra vált az álmod.

Evés közben nem tudtam nyugodt maradni, Sirius fent pakolt a szobájában. n
- Nem akarom, hogy elmenjen - gondoltam, - ő az egyetlen az egész világon aki elviseli a jelenlétem. Mi lesz velem vakációban, ki segít majd nekem SVK-ban? Az ötödik még el sem kezdődött, de már most is minden el van cseszve.