Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Kiegészítő rész: Leila

- Mozgékony kislány, nemde? – jegyezte meg egy este Tim, mialatt, jó szokása szerint, a hasán pihentette a kezét. Amint a pocakja elég nagy lett hozzá, szinte állandóan azt tapogatta.

Reena elfintorodott, majd megcsóválta a fejét.

- Megint kezded?

- Miért, nem lett igazam a múltkor is?

- Azt kár lenne tagadni, de attól még simán lehet, hogy ezúttal kisfiunk lesz – milyen kínos lenne már utólag belegondolni abba, hogy végig kislányoztad szegényt?

- Nekem ugyan nem lenne az – vont vállat a férfi lezseren. – Ő meg ezt még úgysem érti, igaz, kis pocok? – puszilta meg a hasát, mire megenyhülten elmosolyodott.

- Ha te mondod... Mindenesetre, arról azért nem ártana már megegyeznünk, mi legyen a neve, lassan hamarabb születik meg, mintsem hogy ezt a kérdést eldöntöttük volna. Zavarjuk le ezt egyszer és mindenkorra! – Korábban is szóba került már ugyanis, hogy ki milyen nevekben gondolkodik, a születendő gyermeket illetően, de eddig még egyszer sem sikerült zöldágra vergődniük, legvégül pedig hagyták is az egészet a fenébe, mondván, „erre majd még később visszatérnek". Immáron, nem volt több később: most kellett eldönteniük. - Lánynevekben még nem vagyok biztos, de azt az egyet tudom, hogy szeretném elnevezni, ha fiú lesz – jelentette ki határozottan.

- Igazán? – pillantott fel rá Tim. – És, mi lenne az?

- Frederick.

Egy pillanatra csend ült a szobára.

- Mármint, Frederick, mint Freddie? – kérdezett vissza a férfi óvatosan, mialatt magában a nevet ízlelgette.

Frederick, Frederick, Frederick Staffell...

- Én inkább olyan becézésben gondolkodtam, mint Rick, vagy Ricky.

- Mint a Casablancában?

- Hát, ha neked mindenképp kötnöd kell egy bizonyos személyhez a neveket, akkor igen, pont, mint abban!

- Hm. – A másik ekkor ismét elgondolkodott. – Tulajdonképpen nem rossz – sőt, tetszik.

- Akkor, áldásodat adod rá?

- Részemről rendben – bólintott rá nagy kegyesen. – És akkor, rátérhetünk akkor most a lánynevekre? Nekem van már néhány elképzelésem.

- Rögtön gondoltam – jegyezte meg Reena cinikusan. – Amúgy nekem is van egy kedvencem: az Erica.

- Felejtsd el! – szavazta le rögvest Tim. – Erica Staffell? Mint valami könyvtáros...

- Kösz! – nevetett fel a nő, cseppet sértetten. – Nagyon is szép név, és, ha tudni akarod, uralkodót, nagyra becsültet jelent.

- Csodálatos. Akkor sem tetszik.

- Jó, akkor mondj most te egyet!

- Rey.

- Szó nem lehet róla – utasította el menten Reena. – Nem lesz ő is „R" betűs, mint én... Ráadásul, mielőtt megszülettem volna, a szüleim azt tervezték, Raynek neveznek el – ők, tudniillik, fiút vártak. Jól meg is tréfáltam őket, nem hiába születtem április elsején... Más valami?

- Akkor mit szólsz a Biancához? – próbálkozott ismét a férfi.

Reena azonban erre is a száját húzta.

- Volt egy Bianca nevű osztálytársam: egy gazdag, apuci kedvence, elkényeztetett kis picsa, aki mindenkivel úgy beszélt, mint egy darab fekáliával, és aki állandóan a felsőbbrendűségét bizonygatta. Nem tehetek róla, nekem erről a névről már csak egy ilyen kaliberű ember jut eszembe, ha csak meghallom. Nem szeretném, ha a lányom ezt a nevet viselné. Az Anna hogy tetszik? – vetette fel hirtelen.