Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

15. rész

•Másnap•
Reggel nyöszörögve kelt Csilla az ébresztőjére.
Martin reggelre már nem maradt ott, bár nagyon fáradt is lehetett tegnap, tehát biztosan hazament.
Csilla készített magának egy kávét, pedig amúgy nem az a kávézós típus.
Szülei már elindultak munkába, kivételesen korán.
Gyorsan összekészülődött, és bepattant kocsijába. Útközben megállt Lindáék házánál is, hisz pont útba esik neki.
-Hali!
-Szia! Hogy aludtál?-kérdezte Linda.
-Nagyon jól, bár Süti este elkezdett ugatni, ezért arra felébredtem-hazudott részben, hisz valójában jól aludt, de nem is keltette fel a kutya. -Te?
-Oh. Hát én is jól. Amúgy ma matek Tz, nem?
-Ne szívass! Bakker, semmit nem tanultam-hajtotta fejét a kormányra, hisz eközben megérkeztek az iskolához.
-Majd puskázol. Meg segítek majd-nyugtatta.
-Köszi-szállt ki fáradtan.
Tehát negyedik órában meg is írták a témazárót, végig segített neki Linda, és valamelyest puskázott is. Nem érezte magát nagyon bűnösnek, mert amúgy szokott rá tanulni.
-Ezer hála a segítségért!-sóhajtott nagyot Csilla az óra után.
-Ugyan! Erre valók a barátnők-kuncogott Linda.
-Erre is!-helyesbített Tami, aki ekkor csapódott hozzájuk.
-Hali! Kinek hogy ment?-kérdezte Gréti lelkesen.
-Csilla végig puskázta, meg Linda segített neki. Szóval Lindának és nekem is jól ment amúgy. Neked?-hadarta Tami.
-Nekem is jól ment! Remélem meglesz az ötös.
-Imádkozunk!-nevetett Csilla.
A nap végén Linda és Csilla fáradtan szálltak be a kocsiba.
-Köszi a fuvart! Remélem hamar kapok én is kocsit, hogy ne neked kelljen cipelned engem-nevetett Linda, és kiszállt.
-Biztosan vesznek majd neked is szüleid! Hisz te is végeztél már a jogsival, nem?
-De!
-Na, akkor tuti kapsz!
-Úgyis addig nyaggatom anyuékat...-nevetett, és utoljára még intett egyet Csillának.

Hazaérve adott friss vizet az állatoknak, megírta a leckéjét, és tanult.
Késő délután felhívta Martint.
-Szia! Mizu?-kérdezte Csilla.
-Szia. Hát ma jó sokáig aludtam, bár megérdemeltem!
-Naná!
-Szeretnéd, hogy átmenjek hozzád, mi?-kérdezte nevetve.
-Ha már így felajánlod...-vigyorgott Csilla.
-Tíz perc.
-Oksi!
Eközben Tami videóhívást kedvezményezett a lányos csoportukban.
-Helló!
-Szia. Mikor veszik már fel a többiek?! Komolyan, mint a csigák!-dühöngött.
-Miért, baj van?
-Nem különösebben.
Csilla leült gyorsan íroasztali székéhez.
-Sziasztok. Mi ez a hirtelen hívás?-kérdezte Linda. -Zoé, menj már ki!-kiabált Linda a húgára, és eltűnt a kamerából.
-Atyám!-sóhajtotta Tami.
-Na, itt vagyok. Már megint el akarta csórni az egyik ruhámat-érkezett vissza Linda.
Közben Gréti is csatlakozott.
-Most jöttem rá, hogy ez az utolsó évünk, hónapunk együtt. Hisz május közepe van gyermekeim! Mindjárt vége. Mindennek-mondta gondterhelten Tami. A lányoknak is csak most esett ez le. Döbbenten ültek pár percig.
Mindannyian a képernyőre meredtek, Gréti még el is pityeregte magát.
-De hisz attól még ugyanúgy tartjuk a kapcsolatot? Nem?-tette fel a kérdés Csilla, amire persze egyértelmű volt a válasz.
-Természetesen!-vágta rá Linda.
-De ha új suli meg ilyesmik. Értitek. Egy teljesen új életszakasz fog következni-sóhajtotta Tami.
-De én nem akarok külön válni tőletek!-sírta Gréti.
-Hát... Akkor használjuk ki az időnket, amíg lehet!-mondta Csilla, aki szintén kicsit megkönnyezett. Ekkor egy üzenetet kapott Martintól, miszerint megérkezett.
-Jó! Akkor ez az utolsó hónap a közös progikról is szól majd! Viszont tényleg olyanokat találjunk ki, amiket amúgy soha nem csináltunk volna meg!
-Igen!
Martin eközben szépen komótosan bemászott az ablakon, és összeráncolt szemöldökkel nézett hol Csillára, hol a lányokra a telefon képernyőjén.
Csilla csak legyintett neki egyet, ő pedig vállat vont és leült az ágyra.
-Csilla? Élsz még?-kérdezte Tami gúnyosan.
-Nem-vágta rá szemét forgatva.
-Na, de most komolyan. Akkor mindenkinek írjon először össze mondjuk kettő helyet, ahova elmehetnénk!
-Okés.
És csend. Mindenki feltehetőleg Csillát nézte a kamerán keresztül. Gréti csak egy halkat sikoltott, mint aki örül valaminek.
-Mi az?-kérdezte furcsán nézve a vigyorgó lányokra.
-Csilla kedves. Mutasd már be nekünk azt a rohadt helyes srácot ott a háttérben. Nem hinném, hogy bármilyen családtagod, hisz őket látásra ismerjük. Szóval ezt muszáj lesz megmagyaráznod-mondta Tami összefont karokkal.
Csilla kikerekedett szemekkel vette észre, hogy Martin tényleg látszik a videóhívásban.
-Tessék?-kérdezte Martin, aki persze hallotta az imént elhangzottakat.
-Hali!-köszönt neki Gréti.
-Sziasztok-nézett megsemmisülten Martin is, és felállva Csilla mögé sétált. -Ez az én hibám volt-suttogta Csilla fülébe.
-Csilla? Elvitte a cica a nyelvedet?-kérdezte Tami.
-Nem... Öhm. Ő itt Martin, a...-mit mondjon a barátja? Vagy hogy ő a ,,kutyás haverja"?
-Csilla barátja vagyok. Együtt szoktunk kutyázni, onann ismertem meg-vette át a szót Martin, és teljesen nyugodtan hazudott.
-Csilla! Erről miért nem számoltál be nekünk?!-támadta le a lányt Linda.
-Még friss volt az egész, és...-tekergette zavartan a haját.
-Tudtam én, hogy valami nem stimmel veled! Olyan szokatlanul vigyorgós kedvedben voltál mostanság!-mosolyodott el Tami.
-Csajok. Be kéne mutatkozni, nem?-vakarta a fejét Gréti.
-Uhm. Ő ott Gréti, Tami és Linda-mutatta be őket Csilla.
-Örvendek-nevetett halkan Martin.
-Aha...-méregette Tami Martint, és elismerően bólintott egyet.
-Akkor mi most nem is zavarnánk. Csilla, ne felejstd el összeírni a két ötletedet!-búcsozott el gyorsan Linda.
-Oké. Majd beszélünk. Sziasztok...
-Jó szórakozást!-vigyorgott Tami, és kirakta a hívásból Csillát.
-Most tuti kibeszélik a témát!-sóhajtott.-Sajnálom-mondta Csilla.
-Mindegy. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna ismerniük, örökké nem titkolhattad volna-mosolygott megnyugtatóan a lányra, és egy gyors csókot adott a szájára.
-De akkor a szüleim...-húzta el a száját.
-Nos... A maszk miatt nem látták a teljes arcomat, úgyhogy nem leszek ismerős nekik-vont vállat.
-Igaz.
-Képzeld. Még kb 4 démon van hátra, és Kevin...
-Mi?! Tényleg? De jó! Gratulálok. Akkor már az hamar meg lesz-ölelte át a fiút.
-Igen. Viszont Kevintől egy kicsit parázunk. Hol fog feltűnni, milyen erős lesz...-nézett Csilla szemeibe.
-Bízok bennetek-ölelte meg újra Martint, aki gyengéden visszaölelte.

Esteledett. Martin aznap szabadnapot kapott, úgyhogy ott maradhatott a lánnyal.
-Na, és milyen ötleteket írtál?-kérdezte Martin Csillát, aki egy törülközővel a haján tért vissza a fürdésből.
-Hát... Először is... Elmehetnénk esetleg egy koncertre! Még sosem voltunk együtt. Nem jött össze sose, és a szülők nem engedtek el minket 18 alatt. Meg... Hm. Mondjuk, kicsit művelődni is lehetne, szóval arra gondoltam, hogy menjünk majd el színházba. Ja ezekre-mondta, és megtörölve hosszú haját, leült Martin mellé.
-Tök jó. Biztosan jól fogjátok magatokat érezni-fogta át Csilla vállát, és magához húzta. -És mi mikor szervezünk valamit?-kérdezte mélyen Csilla szemeibe nézve, és elvigyorodott.
-Ühm... Bármikor-vágta rá vörös arccal.
-Jó. És mit csináljunk majd-simogatta meg a lány arcát elgondolkodva.
-Amihez lesz kedvünk-kuncogta a lány, és továbbra is pipacs vörös volt. -Tényleg, süssünk együtt, azt minden cuki pár szokta. És majd liszttel dobáljuk egymást közben-nevetett.
-Igen? Sütni? Sütni fogunk?-kérdezte Martin, és röhögve elkezdte csikizni a lányt. Csilla majdnem felsikoltott, annyira megijedt, de mielőtt megtörtént volna, Martin gyorsan befogta nevetve a lány száját.
-Sss. Még gyanút fognak a szüleid, aztán ha meglátnak, élve temetnek el engem-nevetett.
-Jó, de te kezdtél el csikizni!-nevetett halkan Csilla. Martin erre csak grimaszt vágott. Csilla gyorsan elment hajat szárítani, és gondosan kizárta Sütit, nehogy elkezdje ugatni a fiút a szobájában.
Mire becsukta a szobaajtót Csilla, "alváshoz" készülve, Martin csukott szemmel pihent addigra az ágyán.
-Látom jól elhelyezkedtél-nevetett a lány, és megállt az ágy mellett.
-Ja. Már csak egy valami hiányzik-és azzal Csillát a csuklójánál fogva behúzta maga mellé a lányt az ágyba, mind ezt csukott szemmel. -Sokkal jobb.
Csilla azt hitte, fangörcsöt kap, és csak úgy érezte, hogy elönti a pír.
-Szeretlek-nevetett halkan Csilla, és fejét a fiú mellkasára hajtotta.
-Én is téged-fogta át a lányt, és így pihentek.