Északi Rege

20.

Tüzeknek fénye lobbant az üstökben, arany fénnyel borítva be Odin egész házát. S csarnokában máris gyülekeztek az arra érdemesek, kiket egyre ütemesebb zene fogadott. Hardingfelén és kantelén játszó bárdok muzsikája melybe néhol lur éles hangja vegyült, hívogatta táncba a mulatni vágyókat. Prémes, ünnepi ruhába öltözött nagyurak, díszes asszonyaik s azok büszke fiai és lányai, sok csatát nyert hadvezérek s bátor harcosok gyülekezete volt az mi azon az éjjelen a király hatalmas csarnokában összegyűlt. Az asztalok szinte úsztak a serben mely azon az estén ott kifolyt, a szolgálók alig győzték cserélni az méretes kancsókat az asztaloknál. Hisz az urak nem szenvedhetik ezen ital hiányát! Odin egyetlen tekintetével büszkén szemlélte mulatozó népét kik most feledve minden ellentétjüket, egymásba karolva vigadtak. Míg királynéja aranyos bársony ruhájában foglalta el mellette helyét. A jarlok pedig egyenként vonultak királyuk elé hogy üdvözöljék őt s hogy bemutassák neki erős fiaikat, kik bármikor készek hadba vonulni Odin oldalán. Nagy volt a forgatag s még nagyobb a vigadalom odabent. Ám a lakoma hamarosan kezdetét vette és még egy vendég hiányzott. S Thor már türelmetlenül járt le s fel a hatalmas terem kétszárnyú ajtajai mögött. Bíbor szín, arany fonállal hímzett tunikáját igazgatta, mintha csak fojtogatná őt a pompázatos darab mi fenségesen állt rajta. Oldalára nehéz kardját kötötte mi most minden lépténél súlyos bőrcsizmájának sarkán pendült meg. Loki az arany fényben úszó falnak vetette hátát s mellkasa előtt összefont karokkal figyelte immár a bejáratot, ugyanis figyelmével eleinte még fivérét tüntette ki. Ám Thor folytonos körözésébe már csaknem beleszédült, s már csak azon csodálkozott az ifjabb herceg, hogy hogyan nem kopott még ki a padló az idősebb csizmái alatt.

- Hol van már ez a nőszemély?! - mordult, hangjában határozott indulattal Thor. S bár kérdésére nem várt választ, fivére kedélyes mosollyal ajkain mégis felszólalt.

- De hisz Sif már réges régen odabent van. Nem emlékszel testvér? Az elsők között sietett hogy üdvözölhessen téged! - biccentett az ajtó felé a fiatalabb, hangjában tetetett értetlenséggel.

- Ne szórakozz velem Loki! - dörrent rá fivérére Thor. Az általában derűs égszín tekintete pedig viharba borult, szinte már szikrákat szórtak kékjei.

- Tudod milyenek az fehérnépek. - vont vállat Loki, szét tárva karjait lépet el a fal mellől. - Hosszan tudnak készülődni. Bizonyára választottad is még csinosítja magát!

- Viszont a lakoma rögvest kezdődik! Atyánk pedig köszönteni fogja a járlokat, nekem pedig mellette kell lennem! De ha Ina nélkül érkezem vissza a terembe atyánk iszonyatosan haragos lesz. Arról nem is szólva hogy arcátlanság ily sokáig váratni a vendégeinket!- sóhajtott fel makacsul a szőke, miközben tekintetével Lokit követte. Az ifjabb ismét vállat vont, majd együttérzőnek tűnő tekintettel fordult Thor felé.

- Hát menj csak vissza a terembe! Üdvözöld a vendégeket, igyál meg néhány kupa sört, mulass bajtársaiddal! - Loki fivéréhez lépett majd átkarolta annak széles vállait és az ajtó felé tessékelte. - A leányt pedig bízd csak rám! - somolygott a férfi, negédes behízelgő hangjának pedig Thor minden egyes alkalommal hitt. Így most is nyugodt lelki ismerettel lépett a nehéz, szépen faragott ajtók elé. Majd egy mozdulattal belökte annak egyik szárnyát a benti mulatság hangjai immáron kiáramlottak a rövid kis folyosóra is. Ám mielőtt Thor belépett volna rajta, még jókedvű tekintettel melybe némi meghatottság is vegyült, fordult vissza a fiatalabbhoz.

- Mihez is kezdenék nélküled testvérem?! - Loki viszonozta az idősseb mosolyát. Majd Thor belépett az ajtón s már nem hallhatta fivére gunyoros megjegyzését, ahogyan annak elsötétülő tekintetében felvillanó csalárd fényt sem láthatta.