A házi kedvenc (light femdom)

Barátok

- Ébresztő, Tris! Hét óra van. – rázta meg Ruby a békésen szuszogó fiút. Tristant pont egy hónapja költöztette be a szobájába. A fiúnak komoly pszichés és fizikai problémái voltak, még soha nem járt orvosnál és iskola közelében sem. Az emberektől annyira félt, hogy társaságban nem mert megszólalni. Azóta hatalmas fejlődésen ment át. Hízott hét kilót, így már hatvanat nyomott, ami még mindig kórosan sovány, de már haladás. Az emberfóbiáját illetően sokat fejlődött, a személyzettel már teljesen megbarátkozott, Rubyhoz pedig szinte odatapadt. Az idejük nagy részét együtt töltötték, a lány esténként tanította, bár még mindig az általános iskolás tananyagot. Tris gyorsan haladt, egy hónap alatt megtanult szorozni, osztani, egyenleteket végrehajtani és egyéb matek alapismereteket, az olvasását rengeteget gyakorolta és már szinte folyékonyan ment, és az írással is megbarátkozott többé-kevésbé. Ruby több szabadságot adott neki a házban, mikor úgy ítélte meg, hogy már semmit nem fog véletlenül tönkretenni, így Tristan visszakapta a mikróhasználati jogait is. Tris azért volt olyan álmos, mert előző este késő estig olvasott, mégpedig az első könyvét, ami Ruby előkeresett harmadikos olvasókönyve volt.

- Csak még öt percet.... – motyogta a fiú a párnájába. A kifejezést vélhetőleg Rubytól tanulta, aki Leylának mondta ugyanezt, mivel ő is tovább fennmaradt annak okán, hogy a saját háziját is elkészítse Tristan tanítása után.

- Tris! – szólt rá Ruby parancsoló hangon. – A kelés az kelés!

Tristan azonnal felült egy rakéta sebességével. – Bocsánat. – nézett Rubyra megbánással teli, nagy szemekkel. Végül is az volt az alku, hogy mindent megcsinál, amit a lány mond, cserébe azért, hogy nála maradhat.

- Nem gond, én is elég álmos vagyok. – mondta a lány, megerősítve egy ásítással. Azonkívül ő is megértette az okot, hogy Tris hajlamos volt elaludni, tekintve, hogy életében nem használt ágyat, Rubyé pedig egy kivételesen nagy és kényelmes darab volt.

- Enyém a fürdőszoba. – közölte a lány. – Öltözz fel, tali reggelinél. Betty azt mondta, hogy szírnyikit csinál. Az egy orosz kaja túróból, ami isteni finom. Ízleni fog.

- Oké. – bólintott Tris, és kinyitotta a szekrényt, hogy kihalásszon valami jó cuccot, ami általában nem ment neki, mivel nem sok találkája volt a divat kifejezéssel azelőtt, de azért fejlődött. Kiszedte a kedvenc bordó nadrágját, ami azért lett a kedvence, mert Ruby azt mondta, hogy az áll neki a legjobban, és kiválasztott hozzá egy fehér, bő, kapucnis pulcsit, fekete HEY! STOP! Felirattal. Cipőt nem keresett hozzá, mert Ruby vett neki papucsot, amit otthon hordhat.

- Oké, ez passzol. – nyugtázta a lány, Tris nagy örömére, aztán lelépett a fürdőszobába, ami neki lényegesen több időt vett igénybe, mint Tristannek is elmagyarázta, a sminkelés és a hosszú haj miatt.

- Léptem a suliba. Mit csinálsz ma?

- Bettynek segítek az ebéddel és matekozok.

- Tényleg, szerintem itt lenne a magántanár ideje. – mondta a lány.

- De, az idegenek....- hezitált a fiú.

- Rendben leszel. – vágott közbe Ruby. – Csak találnom kell valaki megbízhatót, aki ért az ilyesmihez. Nem szeretném, ha butaságokat pletykálnának rólad. Azt meg pláne nem, hogy az igazat. Az felérne egy halálos ítélettel ilyen rang és pénzmániás körökben. Valaki olyannal beszélem meg, akivel jól kijöttök. Itt lenne az ideje, hogy legyen pár barátod. Tizenhat évesen meg minden.

- Megpróbálom a magántanárt, ha azt szeretnéd. – sóhajtott Tris. – De félek.

- Ez a hozzáállás nem oké. – rázta Ruby a fejét és odament a fiúhoz, aki az asztal mellett ült. – Figyelj. – mondta, majd a füléhez hajolt, hogy abba suttogja a szavakat. – Év végéig behozol minden lemaradást és rendbe jössz minden tekintetben. Nyáron menő fiút csinálunk belőled, ősztől pedig élvezheted a normális iskolás életed, ráadásul a suli összes lánya érted fog epedni, a fiúk mind a te barátaid akarnak majd lenni. Innen simán fog menni az életed és boldogan élsz, míg meg nem halsz. Ez a terv. Annyit engedek belőle, hogy lehetsz popsztár vagy model vagy filmszínész is, vagy amit akarsz, akkor ellóghatod a sulit. – fejezte be a lány és kiszaladt a szobából. Az ajtófélfából még visszafordult. - Ja, és szombaton vásárolni megyünk. Készülj föl, csodás érzés lesz, hogy elkölthetsz egy rakat pénzt.