Kék és Fehér

Újabb kérdések

- Te követtél engem? Mégis mennyi ideje állsz itt? Ja és a legjobb kérdés mégis hogy a csudába jelensz meg csak így mindenhol? - Csak úgy záporoztam felé a kérdéseimet felindulásomban.

- Nyugi Dora.. nem akarok semmi rosszat... csak megéreztem valamit és...

- Na várj.. mit éreztél meg? - Itt újra éreztem a cseppeket a bőrömön táncolni, így jelezték, hogy megint eleredt, de ezúttal csak szitált és nem ömlött. Neki meg hirtelen meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán, de gyorsan elrejtette, hogy ne vegyem észre, csakhogy akkor már késő volt.

- Az... az most nem lényeg.. -kerülte a tekintetemet... ismerem ezt a nézést.. bár nem emékszem sok mindenre, de ez rémlett. Akkor csinálta ezt, amikor valamit nem akart elmondani vagy ha szégyellte magát.

- Tudom, hogy titkolsz valamit és azt is tudom, hogy köze van hozzám szóval mond el, hogy mi folyik itt mert kezd elegem lenni, hogy nem értek semmit! - rivalltam rá, mire ő megszeppent és szólásra nyitotta a száját, viszont hamar meg is gondolta magát, mert vissza is csukta azt. Kicsit gondolkozott aztán most már valóban megszólalt, mikor már az én dühöm is lecsillapodott.

- Üljünk le és mesélek, viszont most mondom, hogy nem mondhatok el mindent, mivel van amit még én magam sem értek.

Bólintottam egy aprót és visszasétáltam a padhoz vele az oldalamon, majd leültünk. Egy ideig még mindketten csenben ültünk. Ő szólalt meg először:

- Kérdezz bátran és válaszolok, viszont ha nincs konkrét kérdés akkor majd mesélek én. Nem szeretném, hogy becsapva érezd magad - tette még hozzá.

- Hát jó... akkor mondjuk mond el, hogy mit éreztél meg - itt jeletőségteljesen rápillantottam, mert ugye eddig a kezeimet mustráltam. Látszott, hogy megleptem ezzel, hogy így belekérdeztem, viszont mégis elhatározás csillant a szemében.

- Elég rendesen belecsaptál a közepébe, de legyen hát... megígértem, hogy elmondom, amit tudok, így hű leszek a szavamhoz. Hmm.. hol is kezdjem... Szóvaaal azért jöttem most ide, mert megéreztem egy változást rajtad... és nem nem leskelődtem csak kellemetlen volt a helyválzoztatásom ideje, így pedig nem volt nehéz úgy értelmezni, ahogyan azt te is tetted.

- Oké.. akkor azt mondod, hogy változás - itt értetlen fejet vágtam, amit ő meg is mosolygott egy pillanatra - de hogy érted vagy mégis mire célzol ezalatt?

- Hát itt van a bökkenő... életem során soem találkoztam ilyennel, sem valóban, sem hallomásból, így hát nem tudhatom én sem pontosan mivel is állok szemben.

- Na várj... de ha te sem tudod ez mi lehet, akkor ki tudhatja a választ?

- Figyelj Dora. Lehet, hogy ez hihetetlennek fog hangzani és tipikus filmdumának, de ezt igazán csak te tudhatod.

- Na itt áljunk meg... te most komolyan azt mondod, hogy én tudom, mikor egy akkora kérdőjel táncol a fejemben most, amit még nem látott a világ?

- Nem úgy értem... mármind de, de nem....

- Érthetően, ha kérhetem.

- Naaa ne flegmulj be, ha kérhetem kisasszony - durcizott be.

- Jó bocsi. Csak... tudod nem olyan könnyű hirtelen ennyi mindennel szembesülni - hajtottam le a fejem szomorúan.

- De figyelj csak. Van egy ötletem. Mi lenne, ha együtt próbálnánk kideríteni az igazságot?

Felcsillant a szemem a hirtelenjött lehetőségre és rögtön utána heves bólogatásba keztem.

- Jóóó. Csináljuk.

Mindketten jót derültünk a lehetőségen. Elkeztem a tájat pásztázni, de valójában nem is azt láttam, hanem a jövőt próbáltam elképzelni, de ekkor eszembe jutott...

- Akkor viszont lenne még kérdésem, a már felajánlottad még korábban.

Elnevette magát, majd így szólt:

- Jól van kérdezz amit csak szeretnél.

- Szóval mi is vagy te?

- Huh hát hogy is mondjam... Leginkább a tündérekre vagy talán még az angyalokra hasonlítunk, bár ti ezeket a lényeket teljesen máshogyan képzelitek el, mint amilyenek.

- Oookéé... tehát akkor nincs valami elnevezésetek magatokra mint fajra vagy nem tudom hogy mondjam, hogy ne legyen sértő.

- Mi anpfnak nevezzük magunkat, ha erre célzol, de egy idő után mindenkinek lesz egy ragadványneve is ezen kívül.

- És mi a tiéd?

- Hát nekem még nincs - vakargatta meg a tarkóját zavartan.

- Oh akkor bocsi.

- Áh majd csak lesz.

- És figyelj csak... ti mennyien vagytok anpfok? Jól mondom?

- Igeen. Tökéletesen. Egyébként nem valami sokan - húzta el a száját - ami azt illeti mondhatjuk, hogy ritkák vagyunk.

- Hmm.. érdekes dolgok ezek.

- És mi érdekel még?

- Hátmost nem jut eszembe több, de akkor azt mondod ki tudjuk deríteni ezt a változásos dolgot velem kapcsolatban?

- Hát persze. Együttes erővel.. és persze ésszel bármi lehetséges - húzta ki magát a jobb öklét a mellkasa elé húzva. És ez volt az a pont ahol nem bírtam tovább nevetés nélül, de ő is hamar csatlakozott és visszatért közénk az a hangulat, ami régen is mindig jelen volt. Itt még beszélgettünk és nevetgéltünk egy kicsit, majd elmentünk mindketten haza. Ezért a napért már megérte felkelni. Viszont a háttérben itt is itt van a kérdés: Mégis hogy érthette azt is, hogy érezte a változást?