Sárkányok felkelése

16. - Hideg búcsú

Aria aki ezalatt az idő alatt az ajtó mögött állt és várt a királyra, elejtette a kezében lévő tálcát. A kannák darabokra törtek, óriási zajt csapva. A lány szíve kihagyott pár ütemet. Nem bírta felfogni, hogy mit hallott. De aztán hamar rájött, hogy hatalmas hangzavart okozott, és mivel most a legkevésbé sem akart találkozni a királlyal, sarkon fordult és futni kezdett. Alex kinyitotta az ajtót, ami mögött ott hevertek a szilánkok. Körbenézett és megpillantotta a lányt, ahogyan futva bekanyarodik egy folyosóra. Nem habozott. Tudta, hogy Aria mindent hallott. Utána eredt. A lány sebesen futott. Csak el akart menekülni erről a helyről. És most, pont most, alkalma is volt rá. Az udvar felé vette az útját. A hányinger kerülgette. Megállt és az egyik falnak támaszkodva kifújta magát. Ekkor látta meg az utána futó herceget. Tudta, hogy nem bírt volna a férfi szemébe nézni. Így menekülőre fogta. Lerohant a lépcsőkön, ki a szabadba. Ekkor azonban egy hang megállította.

-Te jó ég, Aria! Mégis mi történt? -lépett oda hozzá Roger.

A lány belekapaszkodott a katonába, ugyanis még mindig a rosszullét kerülgette.

-Segítened kell. -mondha elhalóan- Ne engedd, hogy Alex utolérjen...

Roger megrökönyödve nézett a lányra, aki a következő pillanatban már szaladt is tovább.

Alex futva ért ki a kapun. Egy pillanatra megtorpant és végigpásztázta a hatalmas kőudvart. Hamarosan meg is látta Ariát a sárkányok felé haladva. Sietősen megindult a lány után, ám néhány lépés után valaki az útját állta. Megrökönyödve nézett farkasszemet Rogerrel. Megpróbálta kikerülni, de a katona a kezével megintcsak megállította.

-Roger... Öröm újra látni... -mondta keserű iróniával- De ha most megbocsátasz... -indult újra el, de Roger ezúttal nem csak feltartóztatta, hanem taszított is rajta egyet.

-Mit tettél Ariával?! -kérdezte számonkérően.

Alex nyelt egyet, de nem válaszolt a kérdésre. Csak komolyan mondta:

-Beszélnem kell vele! Kérlek engedj tovább! Nem akarlak bántani.

Roger nem mozdult, hanem továbbra is gyűlölköve nézett a hercegre.

-Azt mondtam, engedj elmenni! -kezdte elveszíteni a türelmét.

Mivel a katona toábbra sem mozdult az útjából, egy gyors mozdulattal állkapcson vágta a könyökével. Roger megtántorodott, a herceg pedig kikerülve őt szaladni kezdett a lány után. Aria éppen az egyik sárkány hátára kapaszkodott fel. Alex olyan gyorsan futott, amilyen gyorsan csak tudott. Már csak 15 méterre lehetett, amikor valaki hátulról rávetette magát és lerántotta a földre. Roger a torkánál fogva leszorította a herceget.

-Hát nem érted?! Aria nem akar veled beszélni! -mondta zihálva a katona.

Alex összeszorította a fogát és gyomorszájon rúgva Rogert megpróbált feltápászkodni. A katona belekönyökölt a térdhajlatába, így Alex újra a földre került. Kétségbeesetten tekintett fel a sárkányokra, amelyek egyesével elkezdtek felszállni. Aria gyorsan elhelyezkedett az állat hátán és a magasba emelte. A pikkelyes monstrum elrúgta magát a földről. Alex még utoljára arconrúgta a támadóját és felpattanva futni kezdett... De már késő volt. Nem érte el a sárkányt.

Reményvesztetten és megszakadt szívvel kiálltott utána:

-Aria!!! Neeee! ARIA!

A lány ridegen elfordította a fejét a herceg felől. A többieket követve emelkedett a magasba. Bármennyire is nehéz volt, nem nézett vissza.

Alex megtörten és tehetetlenül állt ott. Keservesen elüvöltötte magát.

-Neeeeee!!!

Aria összeszorította a száját, hogy elfojtsa a rátörő sírást. Szeméből egy könnycsepp csordult ki, mikor meghallotta Alex üvöltését. De nem maradhatott. Bármennyire is önző volt ez a tett, meg kellett lépnie. Nem volt maradása.

Alex szomorúságát düh váltotta fel. És ezt az elkeseredett haragját ki máson vezethette volna le, mint Rogeren. Alex leteperte a földre a katonáját és teljes erejéből rúgta, ahol érte. A katonának nem volt ideje feltápászkodni, ugyanis Alex újra és újra lesújtott. Roger már vért köhögött fel, mikor valaki szerencsésen közbelépett. Dephany Alex nyakába karolva lerántotta a katonáról. Ököllel formásított néhányat a herceg arcán, majd odaszaladt a földön fekvő fiúhoz.

-Roger! Roger... Mégis mi folyik itt?

A katona minden erejét összeszedve megpróbált felállni, de a bordáiba nyilaló fájdalom miatt visszaesett a földre. Dephany aggódva föléhajolt, de a következő pillanatban Alex úgy oldalba rúgta a lányt, hogy az gurult vagy három métert. Rogernél ezzel a húzással betelt a pohár. Összeszorította a fogát és legyőzve minden fájdalmát nekiesett a hercegnek. Elkeseredett harc vedte kezdetét. Mindketten erőtlenek voltak már, így szédelegve álltak egymással szemben és időnként behúztak egyet-egyet egymásnak. Csak a düh hajtotta még őket. Alex Ariára gondolt és arra, hogy elvesztette őt, csak mert Roger az útjába állt. Rogert pedig hajtotta a düh, mert nem tudta mit tett a herceg Ariával, de azt tudta, hogy bántotta Dephanyt.