Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

5.rész

Jungkook délután már kevésbé lelkesen indult a szokásos találkozójukra Taehyunggal. Legszívesebben elfutott volna a mai nap elől.

Lehajtott fejjel kullogott oda a szőkéhez, aki már egy ideje őt várta.

-Mi a baj? - kérdezte azonnal.

-Nincs semmi baj. - közölte Jungkook.

-Azért nem nézel rám? Kook, nézz rám. - emelte fel egy kicsit a hangját Taehyung,mire Jungkook vonakodva de a fiúra nézett.

-Mi történt veled? - nézte Jungkook szeme alatt elhelyezkedő sötét, lila foltot.

A fekete megrázta fejét jelezve, hogy nem akar róla beszélni. Taehyung sóhajtva nézett Jungkookra.

-Kim Taehyung, már megint vele vagy? - sétált feléjük Taemin.

-Nem rád tartozik,hogy kivel vagyok. - förmedt rá a fiúra Taehyung. Most, ebben a pillanatban sokkal jobban aggódott Jungkook miatt, mintsem maga iránt.

-Nem, rám nem de a barátodra igen! Hívott, hogy nem veszed fel a telefont. Most mondjam el, hogy miatta? - támaszkodott Taehyung vállára.

-Nem is hívott. - tapogatta a zsebeid a fiatal. - Basszus a teremben hagytam. - fújtatott. - Kook, mindjárt jövök. - sietett el a mobiljáért.

Jungkook mosolyogva nézte a rohanó Taehyungot, egészen addig, ameddig a másik meg nem szólalt, ezzel tönkre téve ezt a boldog pillanatot.

-Akadj le róla. A húgom dobott téged és egyből egy srác kell? - támasztotta a falat.

-Neked mégis miért kell mindig beszólni? Nem bántottam a húgod, nem csináltam vele semmit, hogy ennyire ellenszenvesen viselkedj velem. Sőt még, amikor nem jártam a tesóddal akkor is köcsög voltál velem. Miért is?

-Csak szimplán utállak. Nézz magadra, folyton valami bajba keveredsz. - Jungkook érezte, hogyha így folytatja a fiú, lassan neki fog ugrani. - Most is úgy nézel ki, mint akit folyton vernek. Bár, ez nem áll messze a valóságtól, ugye? Apád talán otthon volt? Szép ajándékot hozott haza.

Mire Taehyung visszatért a telefonnal a kezében Jungkook és Taemin egymást verve feküdtek a hideg padlón. Taehyung kétségbeesve próbálta szét választani őket, kifulladva terült el a padlón, mikor ez a hadművelet sikerült neki.

A szőke dühösen fújtatva ráncigálta be Jungkookot a szobába, majd óvatosan elkezdte a sebek tisztítását, amit a verekedés során szerzett.

-Tegnap jól otthagytál.

Jungkook nem mondott semmit, nem akarta ezt megmagyarázni. Úgy gondolta, hogy ezt Taehyung nem értheti meg, fölösleges lenne ez az egész mesélés. Inkább csak csöndben tűrte, hogy Taehyung ápolgatja és furcsán méregeti.

----

Kedves Naplóm,
Ez a délután egyszerre volt kínos, fura, boldog.

Kínos volt, mert valóban nagyon csúnyán faképnél hagytam Taet, de muszáj volt. Nagyon féltettem anyát. Elégszer bántott már minket apám,amikor olyan hangulata volt vagy éppen nem volt már szomjas. Ha elmondanám nem biztos, hogy ezt megértené. Lehet (bár ez nem biztos, sőt..), hogy ő is azt mondaná, mint mindneki: "Nem érdemes velem lenni, mert olyan vagyok, mint az apám", "Csak nézz rá, mindig verekszik", "Ne beszélj vele, meg fog verni". Aláírom tényleg rohadt sokat verekszek, keveredek az igazgatóhoz de kihúzzák belőlem. Igen, ezt sokat hajtogatom, mert fáj. Fáj, hogy az apám viselkedése miatt bélyegeznek meg engem is és az életemet is.

Ezért is volt szimpatikus Taehyung. Ugyan nem első látásra,hanem úgy a harmadikra de csak mert kétszer rajta ragadt a szemem. A lényeg, hogy szimpatikus volt. Az első ember, aki nem bunkózott velem vagy került el jó messziről. Már barátok vagyunk, beszélünk. Beszélünk, amikor alig akart hozzám szólni. Apró dolgok de nagyon boldoggá tesznek.

Pont emiatt volt kínos a nap egyik fele. Még bocsánatot sem kértem tőle, amiért ott hagytam. Hülye vagyok, tényleg csak annyi kellett volna, hogy "bocsi, muszáj volt" vagy "sürgős volt, sajnálom". Komolyan ezeket a szavakat sem mondtam még olyan sokszor senkinek sem, mint Taehyungnak. Ez a barátság nagy hatással van rám. Sokszor megyek boldogan a suliba, mert tudom, délután beszélgethetek vele vagy haza is kísérhetem.

Tae egy órán keresztül csak azt a hülye könyvet bújta, amikor voltam hajlandó mellé ülni, azon az eléggé rossz kanapén. Egyszer félek eltörik.

Amikor mellé ültem, nem csinált semmit. Olyan volt, mint régebben. Távolságtartó. Elkezdtem beszélni hozzá totál értelmetlen dolgról, erre már felnevetett, hogy én  "hülye vagyok". Ekkor egy kicsit megnyugodtam, hogy nem rontottam el a barátságunkat.

Mindezek után jött a fura része a napnak. Olyan furcsa, megmagyarázhatatlan érzések jöttek rám, amiktől boldog voltam. Nem tudtam hova tenni, hogy ez most miért jött rám. Ettől a dologtól normális esetben ennyire boldognak nem kellett volna lennem. Annyit még én is tudok, hogy a barátok nem éreznek ilyet egymás iránt. De ez nem szerelem. Egyrészt, mert nem tetszenek a fiúk, ez az első és legfőbb ok, amiért ez nem szerelem. Másrészt meg a barátnőm mellett nem ezt éreztem. És abba a lányba én szerelmes vagyok. Vagyis voltam.

De, ha ez nem vonzalom, akkor mi? Össze vagyok zavarodva, nem értem mi történik.

Ezeket az érzések akkor jöttek rám, amikor valahogy Taehyung ölébe keveredtem. Az ölébe feküdtem. Csoda, hogy azon a kanapén elfértünk. Szóval, ott feküdtem az ölébe és hirtelen felindulásból kecses kezeivel a szemem alatti lila foltot kezdte el simogatni. Alapvetően fájt az a rész de akkor nem akartam, hogy ezt befejezze. Nyugtató volt.

Beszélgettünk, nem emlékszem miről, ez kiesett nekem. Mondott valami olyasmit, hogy az anyukája a sebeire régen puszit adott és ugyanezt csinálta nekem is. Ahogy az első puszit adta bizsergető, viszkető érzés futott át minden egyes részemen. Az összes sebre adott puszit. A szemem alá, orromra, homlokomra. Fogalmam sincs, hogyan került oda is seb.

Én meg viccből közöltem vele, hogy a szám sarkában is van egy. Tényleg csak vicc volt. De ő oda is nyomott egy kisebb csókot. Meglepődtem, mert a szívem rettenetes tempóba kezdett, a gyomrom összeszűkült. És csalódott voltam. Többet akartam, több ilyen apró csókot. Majdnem utána nyúltam, hogy visszarántsam magamhoz és megcsókoljam. Meg akartam csókolni. Tudnám miért.

Mi a bajom? Ezt mondtam. Ez nem barátság de biztos, hogy nem szerelem. Ez mégis mi?

Meg... Ha van barátja, miért csókolgat engem. Vagy ez tényleg csak baráti dolog lenne? Vannak ilyen barátságok? Miért agyalok ezen?

A hajamat tudnám tépni és naphosszat ezen kattogni. Felidézni az illatát, puha, dús ajkait.

Ez hivatalos, meg vagyok őrűlve. Valami nagyon súlyosan az agyamra ment, hogy ezen agyalok. Taehyung egy fiú. Egy fiú Jeon! Állj le. Ne gondolj rá, ne gondolj rá. Ezt hat oldalon keresztül is leírhatom,akkor sem lenne hatásos.

Legparább dolog, hogy az agyam összekapcsolta azt a látványt, amikor Taenek láttam a hasát és a csókokat. Olyan dolgokra eveztem a gondolataim tengerében, hogy majdnem izgalmi állapotba kerültem. Konkrétan majdnem felállt Taehyungra.

Inkább ezeket betudom annak, hogy hiányzik a barátnőm. Mert minimális szinten tényleg hiányzik. Talán, ha újra kezdenénk meg lefeküdnék is vele.

Nem hiszem el, hogy még magam sem tudom mit akarok, mit érzek.