A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

17. fejezet

  Bocsánat, hogy nem tudom a karaktereket  annyira hasonulni, főleg Yuit sajnálom! :(((((( T-T DX

  Bashira nem akart még egyszer a Sakamaki kastélyba betenni a lábát! De Yui szaladt elé, mikor Chiiet kereste kinnt, hogy kérdőre vonja a ricitan szedése kapcsán. Mikor felébredt az este után, a lány elment haza. Nem is látta olyan sűrűn. Ha kereste, sehol sem termett, mire kérdezhette volna, elillant. Csak a parkba meg más egyéb helyekre akart menni vele...

  Yui lefékezett előtte.

     - Reiji szerint segítenem kell neked. Biztos nincs még ruhád holnap estére...

     - Nincs, de várj... HOLNAP ESTE LESZ A BÁL?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  Teljesen elfelejtette. Egy pofont lekevert magának, majd gyorsan mondott egy "Folytasd"-t. Sokáig gyömöszölte az állát a fájdalom csillapítására.

     - A padláson van egy-két báli ruha. Velünk jöhetsz.

  Bashira átnézett Yui mellett a limuzinra. Valahogy nem csábította az az ötlet, hogy vámpírok közé üljön be egy beszögezett horpadt konzervdobozba... Hümm, vajon miért és de érdekes! Bashira tett egy lépést hátra és védelmezőn maga elé tette a kezét, behunyt szemű vigyor-fejjel.

     - Kedves tőletek. Főleg tőled, Nyuszkó-san, de előtte még meg kell keresnem Chiie-t.

  Kiegyenesedett e 2 lépés után, majd várt 5 másodpercet és nekiindult a futásnak. Már csak visítania kellett volna és ő lenne az űzött vad...! Beszaladt az épületbe és elbújt az ajtó melletti falhoz. Pihegett egy kicsit.

     - A jó édes mamucikámba, ennyire kövér lennék?! - susogta, majd elindult.

******************************************

  Nem találta sehol Chiie-t. Mikor duzzogva kiért látta, hogy elhúz a limuzin, de még pont látta azt a hajzuhatagot beszállni.

     - Hogy én miért nem születtem babapiskótának...! - rázta az öklét a kedves, vidáman csillogó égnek, majd a limo után indult.

  Vagyis nem is arra, mivel inkább ARRA lakott. Szép kis dugó lett egy kereszteződésnél. Muszáj volt megállnia a limuzinnak is. Rá se vetett egy pillantást, úgyis tudta, hogy csak tökély vájja majd a szemét. A járókelők közt furakodta magát át a zebrán. Mikor a második útszakaszra ért, ahol nem pöfékelt autó... Már félig volt rajta. 

  Fényt látott. Megtette azt a baklövést, hogy oldalra pillantott. Mint valami lassúmozi, úgy szűkült össze a szeme, lassult le a mozgása. Érezte, hogy valami meglöki. A kocsi hihetetlen sebességgel zúgott el mellette, neki háttal.

  Ő a lábán ült, még mindig sokkosan. Véres könyökét markolászta és ijedten bámulta a térdénél azt a szakadt lyukat... Felállt, de meg is bánta. Felszisszent. Lenézett és egynéhányszor rákellett taposnia vele a betonra. Úgy látszott, kissé kificamította az esésnél. Rápillantott a járdára, bólintott és elszaladt onnan, mint a szél. Nem érdekelték az aggódók, akik körülvéve őt próbálták féken tartani, míg meg nem érkezik a mentőskocsi meg a szirénázó rendőrosztag.

  Egy kies helyre érkezett. Egy rövidebb út volt. És minél előbb haza akart érkezni a bajok elől. A földút nála jobboldalán egy favágó központ, a másik betonfal mögött egy sárga daru magaslott ki az építési területből. Bashira nem állt meg eddig szinte, de...

  GONDOLJÁL!!!! - sikoltotta a hang.

  Bashira leguggolt és a fejére szorította a kezét. A hang viaskodott a fejében.

  Nyííííííííííííííííííííííí!

  Mi ez a hang? - gondolta a tudata legmélyén.

  Nyííííí Tuk!

  Bashira-t valaki megint megragadta és hátrarántotta a fenekére.

  BUMM!

  Bashira sikkantva kapott az arca elé. Remegett. Mikor a por elült, megpillantotta azt a hatalmas betonnégyzetben, aminek a lyukában simán elfért volna. 

     - Mi... Mi történik itt?

**************************************

  Bashira a következő tanítási napot (amit a bál miatt háromnegyedére csökkentettek) kihagyta. Csak az úgymond terasz nélküli teraszablakból bámult ki a napsütötte világba. Olyan hívógató volt, de a lány ilyenkor is kissé megrángatta a fejét és emlékeztette magát, hogy kik történtek anno... 

  Akkor már nem volt annyira hívogató látvány.

     - Ki lehetett az a lányhang? - Sóhajtva húzta ki az írószékét és ránehezedett. Ráfeküdt a lapra és a mindig hozzá gördülő cerkát pöccintette odébb az ujjával. Hátradőlt a széken és akkor vette észre, hogy valami hangot adott a cipője orra alatt. Lenézett.

  Szépen beljebb mászott a lyukon (valaki fenékbe rúghatná abban a pózban) és kihúzta a papírt.

  Szervátültetési Központ

  Fuyuki Chiie javára

  Tisztelt Hölgyem!

  Köszönjük az adományozását! Jelentkezzen ezelőtt az időpont előtt a pultnál, akkor azonnal az igényébe állunk. (Az igénye az volt, hogy minden működő szervét eladományozzuk).

  Időpont:

  Bashira elejtette a papírt és felpattantva hátrált, a háta nekiment a falnak. Ijedtében a fejét rángatta.

  Ezért szed ricitant? Felírták neki?! Az időpont... A bál utáni 6. napjára esik...

  Bashira lecsúszott és elbőgte magát. Chiie nevét nyökögte folytonosan.

 Bocsánat, inkább a következő fejezetben írom meg a romantikát, így több időm lesz rá, nem lesz akkora feszültségem.