Tökéletes gyilkosság

10.Fejezet

"Nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned." Sherrilyn Kenyon.

Vannak az életben nehéz pillanatok, amikor nem tudjuk mit kéne tenni. S ez leginkább akkor a legrosszabb mikor vannak lehetőségek, de azok a lehetőségek egyre csak rosszabbak. Ezzel Yamada Hizashi is így volt, aki megtapasztalhatta életében, hogy milyen egy olyan férfival élni, aki fájdalommal, már-már öngyilkosággal bünteti magát minden apró hibáért. S Ő így szerette a kedvesét, egyenesen rajongott érte, így nem zavarta a beteges vágyai, amelyeket megannyiszor hallott együttlétük alatt. Természetesen volt egy egészséges határ, amelynél már megdorgálta szerelmét, hogy most már fejezze be. Viszont túlságosan szerette a fekete hajú boldog arcát, hogy vissza küldje kezelésekre. Ha pedig azt kellett ehhez hallgatnia, hogy melyik a legjobb kínzási technika, mitől halhat meg egy ember, akkor bizony ő hallgatni fogja ezt, akár évszázadokig is. 

-Hé, ma este fürdünk együtt? -kérdezte meg jókedvűen Aizawa, miközben kezével a szőke tincseket simogatta. 

-Persze, akkor ma egész nap randizunk? -húzogatta a szemöldökét sunyin vigyorogva Yamada. 

-Igen egész nap! -bólintott helyeslően a fekete hajú, majd párja ajkaira nyomott egy apró kedveskedő csókot. 

-Kiválaszthatom a ruhádat? -a világos hajú férfi egyre izgatottabb és boldogabb lett. 

-Természetesen. -Aizawa vissza dőlt teljes testtel az ágyra, majd lehunyta a szemeit, s úgy pihent. Yamada pedig kimászva az ágyból boldogan keresgélt a közös ruhásszekrényben, s egymáshoz jól passzoló ruhákat választott ki. Amelyet aztán elkezdett magára ölteni, majd segített a fekete hajúnak a felöltözésben. A páros ezután meg regelizett, majd különféle programokon vettek részt és még a folyóhoz is lementek, hogy ott piknikezenek vacsorázásképpen. Mind a ketten gondtalanoknak érezték magukat, s boldognak. Semmilyen más érzelmet nem éreztek csak a boldogságot és a szabadságot, amely mind a kettőjük számára felszabaduló érzés volt. Estjük fénypontja mégse ez a kellemes piknikezés volt, még nem is a hazafele való séta. Ahogyan nem is a forró csókok, amelyeket a fürdőkádjukban váltottak egymással. Hanem Aizawa szavai voltak lefekvés előtt, s az a pár szó Yamada szívét megdobogtatta. S rájött a férfi, hogy eddig Ő igazán sose volt szerelmes, hanem csak most lett az a fekete szépségbe, aki a mellkasán feküdve nézett rá aggódó szemekkel. 

-Zashi én ez kellemetlen számomra, eddig sose beszéltem senkivel se erről szóval bocsánat ha nem érted meg. De nekem eddig nem igazán volt sok biztos pontom az életbe, talán csak a mániákus öngyilkossági próbálkozásaim, viszont most az is eltűnt. Egy ideje már nem érzem, hogy az lenne a biztos pontom az életben, én félek. Mi lesz akkor ha meghalok? Nem akarok meghalni! Főleg nem egyedül, szóval kérlek ígérd meg nekem, hogy te velem fogsz megöregedni és meghalni! -Aizawa nagy riadt bambi szemekkel nézte a párját, aki mosolyogva ölelte magához szorosan, majd fordítva a helyzetükön megcsókolta szerelmét. 

-Ez egyértelmű Shota, hogy csakis veled lennék öngyilkos senki mással se. -felelte Yamada Aizawa ajkaira suttogva a szavakat. A fekete hajú lehunyva a szemeit sóhajtott fel, a sóhajtás mélyről jövő volt és úgy hangzott mint aki megnyugodott. 

-Köszönöm, hogy te leszel az én tökéletes öngyilkossági partnerem. Szeretlek! 

Hello-hello! 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis könyvet. Remélem, hogy tetszett. 
 Most pedig kicsit a könyvről! :3 Elsősorban igazából nem akartam valami elcsépelt könyvet írni, viszont én úgy érzem ennek ellenére is az lett. Sok történés a könyvben írás közben megváltozott, voltak köztük apróbb lényegtelen dolgok és fontosabbak is. A legfontosabb pedig a könyv vége volt, hiszen én úgy terveztem, hogy végül elkövetnek együtt egy kettős öngyilkosságot. Viszont ettől meghátráltam, úgy gondolom nincs rá szükség, hogy ezt leírjam. Hiszen egyértelmű, hogy a szeretett kis párosom vége ez lesz, így azt hogy hogyan halnak meg és mikor rejtély fedi. Szerintem így valamennyire mégis csak jó, hiszen az olvasó találhatja ki, hogyan is halnának meg együtt. Viszont vannak árulkodó jelek, szóval a szemfülesek biztos kitalálják hamar a helyszínt. Hiszen lényeges beszélgetés hangzott ott el, az öngyilkossággal kapcsolatban. Másodszor pedig a könyvet sokkal rövidebbre terveztem, valahogy sose ment az elnyújtott szálak. Valahogy unalmassá váltak számomra, de voltak pillanatok amikor elgondolkodtam rajta, hogy átírom egy hosszabb könyvé, de az igazság az, hogy talán akkor nem érezném magamének. Akkor talán erőltetettebb lett volna az egész. Viszoooont ha esetleg van olyan illető, aki elszomorodott, hogy nincs tovább mit olvasni (ugyan kérlek nem hiszem hogy bárkinek is jó volt ez a könyv). Be szeretném jelenteni a következő irományomat, amely egy Kenma x Kuroo fanfiction lesz. Jelenleg már a borító megvan és a cím, ahogyan az alap történet is. Ha minden jól megy, még ma vagy holnap kikerül az első fejezet. 

További szép napot mindenkinek, és köszi ha elolvastad ezt a hosszú mellébeszélést ^_^