A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

11 fejezet

*Jennie szemszöge*

Lehet korai, vagyok hisz még csak reggel 5 van jó hülye vagy Jennie de komolyan....
Majd hirtelen ki nyílt az ajtó. Jisoo állt ott, meglepett hiszen fiúsan volt öltözve.
-H-hello... Mondtam halkan mire ő magához húzott és meg ölelt.
-Normális vagy baszki? Tudod, hogy megijedtünk...
-Ne haragudjatok, viszont... Lenne egy kérésem.
-Jennie! Futott oda hozzám Rosé és meg ölelt.
-Jól vagy minden rendben?
-Persze Rosé... Adtam neki egy halvány mosolyt.
-Mi lenne a kérés? Kérdezte Jisoo.
-A cuccomat le tehetem ide? Aztán délután el viszem ne legyen útba és úgy ja... De ha nem semmi gond.
-Jennie mégis miért van nálad ennyi cucc? Kérdezte Rosé aggódva.
-Eljöttem otthonról.....
-Hogy mit csináltál? Jisso idegesen rám kiabált.
-Te normális vagy, és a szüleid? Rosé is már kiabált velem. Talán jobb lett volna nem ide jönni...
-Írtam levelet, csak hogy ne legyenek bajba miattam, mostmár az illető úgyis tudni fogja hogy oda mentem de már nem fog ott találni.
-Na és hova mész? Úgy őszintén Jennie könyörgöm!
-Majd leszek az utcán.
-Nagyobb az esélye te hülye! Szólt rám Jisoo. Majd be is ment...
-N-ne Haragudjatok akkor vissza megyek....
-Jisoo! Szólt rá Rosé.
Most azonnal gyere ki!
-Itt vagyok na!
-Ne haragudjatok akkor inkább elmegyek nem akartam veszekedni veletek....
-Na és még hogy elfelejtjük a tegnapit.... Na gyere be. Mondta Rosé.
-Mit eszel? Kérdezte Jisoo.
-S-semmit csak kérlek ne haragudjatok már na.
-Mi nem haragszunk Jennie csak féltünk téged és ez kibaszott szar ötlet volt, hogy csak úgy el jöttél.
-Tudom...
-Mikor jönnek haza a szüleid? Kérdezte Jisoo majd oda ment Roséhoz és át karolta a derekát.
-Este....
-Jó. Suli után visszamész a házba és megyünk veled mi is hogy ne legyen bajod. Mondta Rosé.
-Na azt már nem! Nem hagyom, hogy nektek is bajotok essen!
-Jisoo, szólj rá de komolyan! Mondta Rosé idegesen majd már el is ment barátnőjétől.
-Jennie gyere velem.
Követtem Jisoo-t mint aki nem volt még itt és nem tudja hova menjen.
Szerencsére Rosé szülei nem voltak ott így nem hallottak semmit.
Be mentünk Jisooék szobájába igen most már Jisoo-é is.
-Kérlek figyelj rám egy percre! Rosé csak jót akar és meg akar védeni téged úgy ahogy én is. Legjobb barátnők vagyunk tartsunk össze nem az hogy egyedül oldod meg és ki tudja lehet nem is sikerülne! Kérlek, engedd meg, hogy segítsünk! Rosé nagyon szarul érzi magát  a dolgok miatt azt hiszi minden az ő hibája, minden miatta van és... Ezt minden este hallom tőle, azt hiszi miatta követnek téged, Jennie... Már régóta barátnők vagytok mindig segített neked és ahogy tudom te is neki. Mindent megosztottatok egymással. Akkor kérlek engedd, hogy ha már ezt magára vállalta hogy segítsünk neked, és el felejtsük azt ami történt tegnap.. És folytassunk mindent onnan ahogy eddig. Lehet nem is követtek csak úgy érezted. Ma este nálad alszunk hátha látunk vagy hallunk valamit.
A szüleid meddig lesznek otthon?
-Nem sokáig... Esznek és már mennek is.
Mondtam neki csalódottan mivel félek, hogy belekeverem őket valamibe...
-Jennie mit mondasz?
Egy nagy sóhaj keretében megszólaltam.
-R-rendben, akkor.
-Na ez a beszéd. Mosolygott rám.
Gyere menjünk enni.
Azzal le mentünk de én nem vettem gyorsra a tempómat így már csak azt láttam, hogy Rosé és Jisoo nyalja egymást. Rosé a pultnak nyomva Jisoo pedig öleli.. Rosé keze pedig a nyakánál összefonva. Bő nyálas...
Igaz, én is szerelemre vágyok deee azért én is itt vagyok.
-Khm azt értem én, hogy ti már nem vagytok éhesek de én még igen.
Mondtam kuncogva majd szét rebbentek, mind kettő arca piros volt.
-Nem kell pirulni sokszor volt már így.
Ohh Jisoo még a cukrosbácsival is, kacsintottam rá Rosé-ra.
-Ez fájt... Mondta Jisoo.
-Hé szívem de neki nem adok este műsort mint neked. Mondta pimasz mosolyra húzva száját, Rosé.
-NA JÓ EZT TÉNYLEG NEM AKARTAM HALLANI!!!!
Szóltam rájuk majd hangos nevetésbe kezdtünk.